Sokan vádolják a Mérleget befolyásolhatósággal, akaratgyengeséggel, azzal, hogy nincs saját arca. Valójában miről is van szó nála? Olyan emberfajta, akinél az egyensúly, a kiegyenlítődés, a háborgás lecsendesülése, a feszültségek feloldása áll a középpontban. Ezért lételeme, hogy találkozzék, érintkezzék emberekkel, közösséggel. Ilyenkor annyira fölnyílik, hogy túllép önmagán, kilendül önmagából, hogy olyanná változzék amilyen a többi ember, hogy azután sajátos hivatását teljesítve a különböző erők, érdekek, akaratok, szándékok között, a maga személyén keresztül megteremtse az összhangot, létrehozza a kívánatos kompromisszumot. A vádakból annyi igaz, nála nem mindegy, hogy milyen lefolyású eseményekben vesz részt. A színvonalasabb környezet őt magát is emelheti, míg egy közönséges háttér lealacsonyíthatja.

A döntés a Mérleg-szülöttnél nem megy olyan gyorsan, mint a horoszkópban vele szemben álló Kos-típusnál, akinél ez egy villanás, és csupán elhatározás kérdése. Neki a döntéshez a rendelkezésre álló eszközök felmérés, illetve a körülmények kellő mérlegelése szükséges. Így tud jól állást foglalni. Ha ezeket a feltételeket nem kapja meg, akkor elhamarkodott, rossz döntést hoz, ami miatt nyugtalan lesz, vagy a kérdést nem súlyának megfelelően dönti el, hanem kényelmesebb, a lehető legkönnyebb megoldást választja. Így fordulhat elő a rossz kompromisszum.

Mindezzel együtt, illetve mindennek következtében a Mérlegben van bizonyos vezető, élenjáró hajlam. Ő az, aki adott esetben ki tudja mondani a környezetében felhalmozódott problémákat, aki érzékelni és érzékeltetni tudja, ha az erők annyira összesűrűsödtek, hogy jó irányba kell vagy lehet lépni, és ez a lépés a megoldást teremti meg.