Témaindító hozzászólás
|
2007.12.15. 11:22 - |
A lányok öltözője. A falhoz tolva egy hosszú pad húzódik végig, majd a másik oldalon négy, egymásnak fordított (két-két) padsor húzódik, tőlük jobbra pedig a mosdó ajtaja. A mosdó eléggé keskeny, három tükör, három mosdó, és egy elzárt, tágas wc található benne, valamint egy régi, de még működő zuhanyzó. |
[17-1]
*Kokorora nézve biccent, hogy rendben. Ahogy Corni vidáman bejön, rámosolyog, és visszasiet a helyére amiről ellökték. Látva hogy mennyi dolga van kinyitja a száját, de a szavakra összevont szemöldökkel be is csukja. Bólint egyet.*
- Rendben.. fent találkozunk..
*Dönti oldalra a fejét és utána néz, majd ahogy becsukódik az ajtó, töprengve maga elé. Két kézbe fogva a pólóját elkezdi felhúzni, majd töprengve meg is akad. Hosszan néz egy pontra, s lassan visszaengedi a hasára. Hagyja, hogy a csend körülölelje, s a kinti moraj csak apró neszként jut el hozzá. Lehunyja a szemeit.*
~Mi ez a furcsa érzés?~
|
- Tádááám!
*Szökken be vidáman az ajtón, Sonja mellett elugrálva megfogja a vállait és magával vonja, majd el is engedi, és behajol a babák fölé. Mosolyogva nyom egy puszit mindkettő orrára, majd sietve átöltözik. Sonjára néz, majd körbe.*
- Kokoro el is rohant, igaz? Jellemző.. Carmen meg kint romantikázik.
*Átöltözik, megigazgatja a haját, a hátára veszi a táskáját és a tesicuccot, majd felemeli a két babaágyat. Ha Sonja megmozdulna, rámosolyog.*
- Hagyd csak, elbírom.. fent találkozunk!
*Ballag az ajtóhoz, könyökével lenyomja a kilincset és kiballag, lábával pedig becsukja, és vidáman elindul a folyosón, közben lepillant a két kicsire, és elhúzza a száját.*
~Itt nemsokára pelenkacsere lesz..~
|
*Kicsit feldúltan robog be az öltözőbe, behúzza maga után az ajtót, majd a helyére siet. Nekilát átöltözni, amivel elég hamar el is készül. Meg se mukkan, felkapja a szekrénye kulcsát, kisöpri haját a kabátja alól, majd Sonja felé fordulva megcsilingelteti a kulcsot.*
- Elmentem a könyveimért, add át kérlek a többieknek..
*Siet ki az öltözőből, becsukja maga után az ajtót, majd végigszáguld a folyosón.*
|
*Yamakasit és Carment figyeli egy darabig, majd sietve félrenéz, és a két babával együtt beballag az öltözőbe. Leteszi őket a padra ahol voltak, majd a helyére siet. Mély levegőt véve elmosolyodik és a többiekre néz, majd kibontja a haját, és megrázza a fejét, hogy tincsei a helyére igazodjanak.*
|
- Az már az én bajom lesz!
*Húzza össze a szemeit és feltápászkodik. Az ajtó felé indul, de ahogy Naru elkapja a karját, megszeppenve megáll. Visszafojtott lélegzettel, riadtan néz hol a kendőre, hol rá, a szavaira lehajtja a fejét, és ahogy elengedik, lassan bólint.*
- Értettem, tanárúr..
*Húzza be a hasához a kezét, ujjait ráfonja a kendőre, majd kisiet az öltözőből, és a földet fürkészve, sietve lépked. Lehunyja a szemeit.*
~Nem akarok botrányt emiatt..~
|
*Kokoro szavaira szusszan egyet, de mivel bejön Naru, el is húzza a száját, és visszanéz barátnőjére.*
- Újból át fog verni!
*Csóválja meg a fejét, sértődötten sarkon fordul, és durcásan kiballag Naru mellett. Karba tett kezekkel elindul a folyosón, de a kisbékát meglátva Sonja mellé siet, és befordulva elé kikapja a kezéből.*
- Csak attól, mert te versenyzel, még nem vagy különb nálunk!
*Néz a szemeibe, majd bólint egyet, és sarkon fordulva felzárkózik a többiek mellé.*
|
*Hátranéz a kisbabára, és ahogy Narumi bejön, töprengve feláll. A kisbékát meglátva a földön odasiet, és lehajol hozzá. Töprengve felveszi és megforgatja a kezei közt. Merengve nézegeti, majd lehunyja a szemeit, de a sürgetésre összerezzenve felkapja a fejét. Kiszalad, és a többiek után lépkedve a békát kezdi el nézegetni.*
|
*Carmen sikítására kisCorni nyűgösen megmozdul, és nyöszörögve forgatja a fejét ide-oda, karjával is kalimpál, így a kisbékáját sikeresen kilöki az ágyból, és az a földre gurul. Anyuja azonnal odasiet hozzá, és az ággyal együtt felemeli.*
- Semmi baj, csss... csak Carmen néni borult ki..
*Csiklandozza meg a kislány hasát, amitől lassan ismét visszaszenderedik. Bólint egyet, majd Carmenre nézve mondana valamit, de Narumi be is fut. Mély levegőt vesz, és a babaággyal hozzá siet, majd a kezébe nyomja.*
- Tanárúr kérem, vigyázzon rá az óra alatt! Mindjárt jön a báttya is! Köszönöm!
*Nyom egy puszit a tanár arcára, majd vidáman beszalad a csarnokba.*
|
- Sejtettem, hogy jobb, ha gyorsan megiszom a kávém..
*Csóválja meg a fejét és kinyitja az ajtót, de amint belép hátra is hőköl. Feszültséghegyek.. megköszörüli a torkát, és kihúzza magát, majd félreáll.*
- Hölgyeim, a csarnok csak önökre vár..
*Mosolyodik el, ám Kokoron szemet szúr neki valami, és ha elmenne előtte, elkapja az alkarját.*
- Várj! *Felemeli szemmagasságba és a kendőre néz összehúzott szemekkel, majd Kokorora, végül a többi lányra, és elengedi a kezét* Óra után kérlek maradj még, és ne menj egyből átöltözni..
*Bíztatóan rákacsint, majd a többiekre nézve füttyent egyet.*
- Na, nyomás! Hercegnő, Sonja, Cornelia, hop hop hop hop!
*Csipked mindenkit hátsón ha kell, bezárja maguk után az öltözőt, és a fiúk felé indul egyik kezét zsebredugva.*
|
*Corni után néz, de Carmen sikítására összerezzenve visszakapja a pillantását. Összevonja a szemöldökét, ahogy elkapják a vállait mindkét kezét a mellkasához húzza. Az újabb sikításra lehunyja az egyik szemét és elnéz a baba felé, majd finoman lesöpri magáról Carmen kezeit.*
- Most mit csináljak? Nem fogok tovább szenvedni a hiánya miatt! Ha csak el is játssza, hogy szeret, az sem érdekel, mert így is vele lehetek!
*Bólint makacsul és féloldalasra fordul. Nekidönti vállait a pad támlájának, és megigazítja a csuklóján a kendőt, miközben összehúzott szemekkel mereng. Szeme sarkából Carmenre néz.*
~Igen, valami ilyesmire számítottam.. de nem tudnak lebeszélni. Lehet, hogy Kippei eltolta, de hiszem, hogy jobbá tudja tenni..~
*Húzza végig hüvelykujját a kendőn át, csuklóján. Sóhajt egyet, és visszanéz Carmenre.*
|
*Kokoro kijelentésére nevetve viszonozza Corni pillantását, és meghúzza a haját, hogy jól átfogja a gumi. Pont ekkor folytatja Kokoro...*
- MIIIIIII?!
*Akkorát sikít, hogy tutira áthallatszik a fiúkhoz, lehet hogy Naru még a kávéját is magára önti, és a takarítónők is elejtik a lapátjukat, odakint a gondnok pedig félrenyisszantja az egyik fa ágát. Felpattan a padról és Kokoro arcába mászik.*
- Miiiiiii?! *sikít mostmár szolídabban* Megcsalt, és te visszamész hozzá?!?! Normális vagy?!
*Kapja el Kokoro vállait, és mint egy hisztérika, elkezdi rázni, hátha ettől visszajön az esze.*
- Először kiderül, hogy csak fogadásból jópofizik veled, simán lefeküdne egy lánnyal csak mert a haverjaival fogadt, az egész bulin levegőnek néz és még le is fekszik másokkal, aztán hetekig nem jelentkezik, és te most azt mondod, hogy összejöttél vele?!?! ÁÁÁÁ!
*Sikít mégegy hatalmasat, amitől a kint labdázók egyike nem figyel, és fejberúgja a labda.*
|
*A párbeszédet nem nagyon hallgatja, a térdeit ölelve, töprengve nézi az ajtó alját. Lassan lehunyja a szemeit egy sóhajjal, de ahogy valaki mellé ül összerezzen. Felnyitja a szemeit és ránéz, majd elszontyolodva maga elé. A szavakra mély levegőt véve lehajtja a fejét, és megtörölgeti a szemeit.*
- Csak.. hiányzik a mama..
*Csóválja meg a fejét és szipog egyet, de hamar észbekap, és a fejét felkapva elfordul Cornitól.*
- De ez nem tartozik másokra!
*Vágja be a durcát, és morci arccal, szipogva egy pontra mered.*
|
*Carmen szavait mosolyogva hallgatja, és a cipőit bekötve ő is teljesen elkészül. Ahogy Kokoro odajön, kíváncsian ránéz. A kijelentésére szétnyílnak ajkai, és egy boldog mosollyal Carmenre néz, majd vissza rá, ám a folytatásra.. először csak megszeppen, aztán Carmenre nézve elhúzza a száját, beharapja az alsó ajkát, és inkább elsiet a kisbabához. Igazából ha Kokoro így vélekedik, akkor helyesli-nem helyesli, támogatniuk kell. De persze ezt szőke barátnője nem biztos, hogy megérti.. hm. Megtorpan és felkapja a fejét, beleszippant a levegőbe, majd a falhoz mászva feltérdel a padra, s fülét a falnak szorítja. Anyai érzékei jeleznek*
~Sírás.. ez megesküszöm, hogy sírás!~
*Ám mivel az az apró zörej, amit hallott, el is halkul, Sonjára néz. Oldalra biccenti a fejét, és odamászva hozzá leül mellé. Mosolyogva oldalra dönti a fejét, majd kíváncsian maga elé néz.*
- Mindenkinek lehet rossz napja..
*Von vállat, és mosolyogva a lányra sandít, majd aggódva barátnői felé.*
|
*A lányok beszélgetését némán hallgatja, s közben öltözködik. Néha néz csak fel, ezzel jelezve hogy figyel, hisz a mosoly nem az erőssége. Az aranyos történetre elmosolyodik, és sietve kiegészíti Carment.*
- Nyolcan..
*Mély levegőt vesz, és miután átöltözött leül két barátnőjével szemben a padra. Felhúzza mindkét térdét, és átkarolja őket. Egy pillanatra lehunyja a szemeit, s álmodozva végigsimít a karján. Természetesen Kippeien jár az agya.. feleszmél, és Cornira, majd Carmenre néz, végül lesüti a szemeit.*
- Csajok.. Kippei és én ismét együtt vagyunk.. *néz mosolyogva a lányokra, majd szájhúzva félre* Dee.. azon a bulin, lefeküdt egy másik lánnyal.. *lassan elmosolyodik, és vállat von* Viszont ez nem számít.. szeret, és én hiszek neki.
*Dől hátra, és csillogó szemekkel a plafont kezdi el fürkészni.*
|
*Belibbenve az ajtón a babaágy fölé hajol, és mosolyogva megnézegeti a kisbabát. Ügyesen megigazgatja a takaróját, majd elégedett kuncogással felegyenesedik, és tovább pördül a székekhez. Élettel teli, vidám mozdulataitól haja ide-oda csapódik. Leül Corni mellé, és nekilát az öltözésnek. A történetre kíváncsian felkapja a fejét*
- Na ne.. hányan vagytok így? Hatan? Heten?
*Neveti el magát, csilingelő kacajjal, sitty sutty átöltözik, s az egyik lábát felhúzva beköti az egyik, majd a másik cipőjét. A Canadai szlengre ismét kitör belőle a nevetés, alig tudja megkötni a másik cipőjét. Végigfekszik a padon, szőke haja tengerként omlik szét.*
- Hát, mi is megvagyunk, csak aggódom kicsit Yama miatt.. mostanában olyan keveset vagyunk együtt, főleg hogy Naruval lakik.. *töprengve fürkészi a plafont, majd vidám mosollyal felül* De nem számít! Szeretem!
*Vonja meg a vállait vidám mosollyal, s Sonjára nézve összehúzza a szemeit. Mély levegőt véve feláll, a csuklójára húz egy csillámporos, babakék hajgumit, és nekilát hátra, egy copfba simogatni a haját.*
|
- Köszönöm!
*Mosolyog rá Kokorora, miközben kisCornihoz lépked. Fölé hajolva végigsimít a kicsi arcán, bólintva megigazítja a békás szőrmókját, és az egyik padhoz ballag. Töprengve Sonjára néz, de inkább nem mond semmit. Leteszi a tesicuccát a padra, és nekilát átöltözni. Carmenre néz egy mosollyal.*
- Nem hinnétek el, mi volt velünk az elmúlt napokban.. felbukkant az unokaöcsém Canadából. Teljes a felfordulás..
*Rázza meg a fejét egy sóhajjal, leveszi a felsőjét és felakasztja, majd belebújik a tesis felsőjébe. Leül a padra és a nadrágjából is kibújik.*
- Issei Tsubaki.. elképzelhetitek, mekkora balhé volt ott Viktorral.. Szőke amikor csak tudott, belekötött, Issei meg folyton az agyára ment a Canadai szokásaival, és szlengjeivel. Tudtátok, hogy náluk az "utolsó etesse meg a macskát" annyit jelent, hogy az utolsó zárkódjon be, oltsa le a lámpát..?
*Neveti el magát, és felállva felhúzza a melegítőnadrágját.*
|
A lányok öltözője. A falhoz tolva egy hosszú pad húzódik végig, majd a másik oldalon négy, egymásnak fordított (két-két) padsor húzódik, tőlük jobbra pedig a mosdó ajtaja. A mosdó eléggé keskeny, három tükör, három mosdó, és egy elzárt, tágas wc található benne, valamint egy régi, de még működő zuhanyzó. |
[17-1]
|