|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.13. 16:57 - |
Az igaztagó irodája. Általában itt tartózkodik, alig lehet látni máshol.. az irodája nagyon szépen be van rendezve, az ő ízlése szerint. - Kopogj, mielőtt belépsz! |
[16-1]
*Ahogy nekidönti a fejét ránéz, majd előre és úgy hallgatja a szavait. Egy félmosoly kúszik az ajkaira.*
~Eh.. mit is mondtam az előbb? Méghogy kicsit az esély, hogy mást fog gondolni? Ez enyhén nagy változás az előbbihez képest.. nade.. majd meglátjuk. Siessünk.~
*A szavakra biccent és gázt ad.*
- Rendben, akkor kapaszkodj!
*Néz egy mosollyal a fiúra, de azért nem megy olyan gyorsan, hogy ki lehessen repülni az ablakon át a kocsiból xD. Lekanyarodik az egyik utcára, majd egy másikra és ráfordulnak a saját utcájukra. Na ennyi (H) Mindjárt otthon is vannak. A fiúra néz.*
- A kamera.. hű, azt majd megkeresem neked.
*Töpreng el hangosan, majd leparkol a házuk előtt.*
|
*Nagyon jár az agya. Vesz egy mély levegőt, majd makacsul bólint. Felnéz az ablakon át az égre, végül nekidönti a fejét Viktor vállának.*
- Tudod, én egy nagyon türelmetlen ember vagyok..
*Néz fel egy mosollyal Viktorra, de nem akarja zavarni a vezetésben, így vissza is dől a helyére.*
- Kéne a kamerád.. és engedély, hogy ma este kiruccanjak kicsit.. szeretném megmutatni Frencinnek, hogy még mindig érdeklődök iránta. Vacsora alatt elrendezem az egészet, lesz elég időm a szobájába csempészni és lelépni.. de ez a ruha elég szellős, kéne valami melegebb cucc, ha megfázom Lia megöl
*Néz végig magán, összefonja a karjait, majd bólint egyet, és Viktorra néz*
- Taposs bele!
*A szemeiben ismét látni lehet a csillogást*
|
- Jó, hát ő ezt nem tudja.. vagy nem tudom. Nem értem a nőket, nem is akarom megérteni őket..hehe
*Vág egy értelmes mosolyt, a szavakra biccent. Sietve beköti magát, majd beindítja a kocsit. Tolat, majd rákanyarodik az útra. Jah, haza.. végre. Az ágyából rángatták ki :'( Oh, hát neki nincs suli xD. Ő tökjól elvan otthon, a meleg kis ágyában egész nap ^^. Najó, holnaptól megembereli magát és segít a házimunkában! Igen! Szuper. Mondjuk Justin jelenlegi hozzáállása elgondolkodtatja.*
~Ha most így gondolja, kevés az esély rá, hogy később másképp fogja.. hajh, kezdem úgy érezni, el se kellett volna engednünk arra a 8 hónapra. Csak romba döntött mindent. Illetve sok mindent..~
*Csóválja meg szájhúzva a fejét, majd kinéz az ablakon, végül előre az útra. Nincs forgalom, szóval mehetnek gyorsan. Eszébe jut valami, így a fiúra néz.*
- Ha szükséges van valamire, szólj. Jó? Akármire..
*Von vállat és előre néz. Gondol itt arra, hogy mivel napokig el lesz zárkózva, számíthat rá minden téren. Visz neki kaját, ha arról van szó, egyebek. Ha csak egy barátra van szüksége, akkor is áll a rendelkezésére :P. Egy sóhajjal elgondolkozik, majd lekanyarodik az egyik útra.*
|
- Nagyon rosszul teszi, ha sajnálatból marad vele.. ez sokkal kegyetlenebb, mintha most elhagyná..
*Csóválja meg a fejét, és eszébe is jutott valami. Este.. felmegy beszélni Frencinnel. A további szavakra félrenéz, és szusszan egyet*
- Ezek a nők.. lehozzam neki a csillagokat, hogy megértse? Áh.. igazából már tényleg nem érdekel, mikor kivel és mit csinál.. tudom, hogy ez rossz hozzáállás, de jelenleg így van
*Néz fel a plafonra, a kocsit meglátva megszaporázza kicsit a lépteit. Haza.. igen, jó lesz végre otthon lenni. Az anyósülés ajtajához siet, és ha szabad, akkor be is ül. Beköti a biztonsági övet, nyújtózik egyet, és türelmetlenül várja, hogy Viktor is jöjjön. Elmereng közben ezen az egészen. Magára lesz utalva néhány napig.. de vajon milyen ember születik belőle? Lehet, hogy a dolgok rosszabbak lesznek, mint voltak. Nem.. valamit kezdenie kell mostmár a dolgokkal. Akármilyen irányba is dől, az neki csak jó lesz. Feleszmél a gondolataiból, és Viktorra néz*
- Menjünk haza..
*Dünnyögi halkan, és elgondolkozik kicsit*
|
*Jólvan, hát ennyit a kézfogásról :P. Elindul a kijárat felé és zsebredugja az egyik kezét. Néz ki a fejéből, a kérdésekre a fiúra néz, a további szavakra szusszanva elmosolyodik.*
- Nem dobhatja csak úgy ki.. túl feltünő lenne. Adj neki egy kis időt, hogy lecsituljon minden. Elvégre Filip is nehéz időszakot él meg, mégha nem is mondja ki nyíltan.. most vesztette el az apját. *töpreng el, hogy vajon ezt jó embernek ecseteli-e, aztán úgy van vele, hogy mostmár mindegy, kimondta* Frencinnek meg idő kell.. most még Filip mellett fog maradni, ez biztos. Amíg rendbe nem jönnek náluk a dolgok, aztán figyeld meg, visszajön hozzád. Szóval ne add fel, van még remény
*Biccent neki, majd kilép az ajtón és elnéz a kocsi felé. Jó, még megvan. Bólint és tovább indul. Előszedi a kulcsot a zsebéből és megpörgeti az egyik ujján. Tökjó ^^ elvan. Lepillant Justinra, majd leengedi a kulcsot és sóhajt egyet.*
- Amúgy ha ugyanúgy kedveled, add ismét a tudtára. Mivel lehet, hogy most azt hiszi, így már te is lemondtál róla.. ileltve.. wáh, hogy mondjam.. *töpreng el, majd megrázza a fejét. ebbe jól belekavarta magát xD* Szóval.. fordítsuk a saját nyelvünkre.. azt akartam mondani, hogy lehet Frencin úgy van vele, hogyha te nem lépsz, ő se fog. Vagy valami ilyesmi..
*Von vállat, a kocsihoz érve kiriasztózza, kinyitja az ajtót és beül a volán mögé. Várakozón Justinra néz.*
|
*Nem kisfiú, de megfogja Viktor kezét, és feláll. Ugyan el is engedi xD de legalább amíg felállt, fogta. Körbenéz, majd komótos léptekkel elindul a kijárat felé*
- Te látod kívülről a dolgokat, és te élő példa vagy a nehéz esetek kezelésére.. (Corni) szerinted mi lehet Frencin fejében? Tényleg ennyire nem jelentek neki semmit én, és amit érte tettem? A sok személyes ajándék, a bókok, elhoztam neki a bronzérmet.. Filip mit csinált, amit én nem? Hogy tudott beleesni, ha belém nem tudott?
*Néz fel Viktorra összehúzott szemekkel, majd maga elé pillant*
- Azt hittem, hogy magányos volt, és Filip jókor került bele a képbe.. de ha így lenne, akkor most ráeszmélt volna erre azzal, hogy itt vagyok. Hisz visszajöttem, és ugyanúgy kedvelem, de ő még mindig vele van..
*Ingatja a fejét, és sóhajt egyet*
|
*Biccent és feláll, majd az ajtóhoz lépkedve le is nyomja a kilincset. Eltűnik mögötte, udvariasan köszön az igazgatónak. Leül az egyik székre és úgy hallgatja végig mi a helyzet. Jó, hát ez van. Most mit csináljon? :P Szidja meg? :P Nem fogja. Biccent az igazgatónak, majd feláll és kiballag. Becsukja maga után az ajtót, majd Justinra néz és el is mosolyodik. Bent adta a komoly nagyfiút, Justin előtt nem kell titkolnia, milyen is valójában xD. Nameg ők már beszélgettek.*
- Na.. gyere. Menjünk haza
*Nyújtja a kezét a fiúnak, majd le is engedi. Tudja, nem kisfiú, akinek a kezét fogni kell ^^'''.*
|
*A paskolásra elkerekednek a szemei, összeszorítja a fogát és sietve lehunyja az egyik szemét. A kérdésre felpillant Viktorra, magára erőltet egy mosolyt, és bólint*
- Jó, menj csak
*Megvárja, hogy Viktor bevonuljon, aztán elkezd köhögni. Majdnem le is dől a székről, olyan fuldoklásszerűen köhög. Felhúzza a pólóját, elnézegeti a kék-lila hasfalát, majd visszaengedi az anyagot, és összegörnyed. Köhög még egy kicsit összeszorított szemekkel, majd amint kicsit csitult, a térdeire támaszkodva elmereng. Újrakezdeni.. igen.. ez már most jó érzés. Behunyja a szemeit, és vesz egy mély levegőt*
|
*A nevetésre eltáltja a száját, a szavakra elmosolyodik és ő is felnevet.*
- Lehet.. de ha egyszer nem lehet máshogy szót érteni velük..
*Von vállat, a kérdésre bólogat, a további szavakra is csak bólogatni tud. Egen.. ez lesz a helyes. Az ölelésre meglepődik és kissé meg is tántorodik. Jó, hogy nem esnek le a székről. Elmosolyodva átkarolja a fiút.*
- Ne köszönj semmit.. segítek eltűnni. Nyugi, otthon is lerendezem valahogy, hogy miért vagy a szobádba zárkózva, meg stb.. a sulit is elintézem.
*Bólint, majd eltöpreng. Látja maga előtt Cornit, cseppet sem megnyugtató helyzetben.. nyel egyet, majd elhesegeti a gondolatait és megpaskolja a fiú hátát.*
- Nah, hogy ezt megbeszéltük, váltok pár szót az igazgatóval, aztán irány haza. Jó?
*Biccenti félre a fejét, majd félresimít egy tincset a fiú arcából.*
|
*Hallgatja Viktort, és kíváncsian felnéz rá. Igen, szeretné tudni, mit tenne. Nézi, ahogy mellé ül, az átkarolásra elmosolyodik, és odabújik hozzá, úgy hallgatja. Hiába van Viktornak két gyereke is, ilyenkor mindig úgy érzi, hogy ő is a fia ^^ figyelmesen hallgatja a szavait, és egyre tágabbra nyílnak a szemei. Igen, ez az.. ez kell neki! Eltűnni, újjászületni, feltöltődni.. a végére viszont elneveti magát, és a tenyerébe csap az öklével*
- Ha Corni megtudná, beletenne az ebédbe
*Céloz itt a fiús-elagyabugyálós részre, de ez jogos is xD lassan csitítja magát, a további szavakra már csak mosolyogva néz ki a fejéből. Igaz.. nem lenne a legjobb megoldás.. felnéz Viktorra valamivel életvidámabb szemekkel*
- Akkor segítenél nekem eltűnni? Azt hiszem, tényleg ez kéne most.. eltűnni, és lapot cserélni. Végiggondolni mindent tiszta lappal.. dehát egy olyan forgalmas házban, mint a miénk, ez igen nehéz
*Nyúl a tarkójához, és megdörzsölgeti kicsit, majd lendületből átöleli Viktor mellkasát*
- Köszönöm..
|
*Oké, valóban xD. Mindig ezzel jön.. de neki tényleg fontos :( Talán túl fontos is a fiú *-). A szavakra elhúzza a száját, de az ölelésen nem lazít, mivel a fiú nem húzódott el tőle. A kérdésre sóhajt egy nagyot, végighallgatja, majd lepillant rá.*
- Talán azért kötsz ki mindig az én karjaimba, mert mindig engem hívnak fel, ha baj van veled.. legjobb barátok vagyunk, nem? Na meg szeretlek
*Próbál viccelődni, de ezt inkább el is veti. Az utolsó szavak ugyan kissé megütötték, de nem mutatja ki. Elhúzza a száját, majd sóhajt egy nagyot.*
- Mindent nem találhatok ki helyetted.. de..
~"Adj neki tanácsot, de ne cselekedj helyette, jó? Hagyd, hogy.." jójó, oké.. felfogtam..~
*Idéz fel egy sort Corni szavaiből, majd bólint saját gondolkodására. Jó, érti, tényleg, komolyan. Lepillant a fiúra.*
- Tanácsot talán tudok adni. Vagy elmondom, mit tennék én a helyedben
*Töpreng el, majd lassan elszakad a fiútól és leül mellé a székre. Fél karral ismét magához öleli, ha hagyja. Így kényelmesebb ^^.*
- Ha én te lennék, egy időre visszavonulnék.. úgy mindenki elől. Úgy értem, hogy.. jó, ez nem jó dolog, de a sulit is kihagynám. Fedeznélek.... *teszi hozzá halkabban, majd normális hangerővel folytatja* Aztán mindent előlről kezdenék tiszta lappal.. a fiúkat talán iskolán kívül jól helyben hagynám..
*Töpreng el, majd megvonja az egyik vállát. Elszakad a fiútól és maga elé pillant, végül lassan rá.*
- Ami pedig az utolsó kijelentésed illeti.. lehet, hogy nem rózsás a mostani helyzet, de az apádhoz semmiképp nem engedlek vissza..
*Húzza el a száját, majd inkább elnéz a másik irányba.*
|
*Az ölelés ugyan meglepi, de hihetetlenül jó érzés odabújni valakihez. Mintha csak egy gyerek lenne, akinek nincs egyéb dolga, mint a nővérét szekálni a gyerekkori barátjával.. átöleli Viktort, de ő nem szakad el tőle. A szavaira behunyja a szemeit*
- Nagyon fontos vagyok.. mindig ezzel jössz, de ez rajtam nem segít. Hiába tartom észben, nem változik semmi. Mondd meg, hogy mit tegyek! Adj valami támpontot, életcélt, hobbyt, tanácsokat, találj ki mindent, mert én eddig akármit próbáltam, nem ment! Elmegyek 8 hónapra, és mire visszajövök, az, akiért minden végigcsináltam, belezúg másba. Semmi gond, végre elhittem, hogy fontos vagyok valakinek, úgy, ahogy te Corninak, de már itt vagyok, és még mindig nem az én kezemet fogja. Nem jelentek neki az ég világon semmit.. egy haver, aki egy házban él vele. Persze, fontos vagyok nektek.. akkor miért lyukadok ki mindig a te karjaidban? Azt mondd meg, mit csinálok rosszul, hogy nem sikerül végre kimásznom ebből a gödörből?! Legyek olyan, mint azok a taplók? Elvégre az apám nemnormális, az osztálytársaim céltáblának néznek, az ilyen gyerekekből válnak a pszichopaták.. talán segítene, ha belerúgnék mindenkibe? Mert nem teszem, mégsem hat meg senkit..
*Öleli át szorosabban a fiút, de most egyáltalán nem sír. Csak elege van a dolgokból.. és ömlenek belőle a szavak. Behunyja a szemeit*
- El akarok menni.. inkább az apám, mint ez.. vissza akarok menni hozzájuk..
|
*Jó, nem megy tovább. Justin szavaira viszont.. hű, le se tudom írni, milyen érzés fogja el. Úgy kavarog benne minden. Összeszűkülnek a szemei és leguggol a fiú elé. Fürkészi egy ideig az arcát, majd szusszan egyet.*
- Korai még ilyeneket beszélned.. másik iskola oké, de az életből még nem szállhatsz ki! Mindenki számára nagyon fontos vagy. Ne legyél ennyire.. letört.. olyan rossz így látni
*Csóválja meg a fejét, majd átöleli a fiút, akár akarja, akár nem. Jó szorosan. Lassan elszakad tőle és félrenéz.*
- Amikor ennyire negatív vagy, folyton azon jár az agyam, mit csinálhatok rosszul.. mond meg mit tegyek, és segítek! *néz a fiúra és félrebiccenti a fejét*
|
*Néma csend van, és már megy le a nap is. Csak hallgatja a folyosó kongó csendjét, melyet néha tör csak meg valaki. Vesz egy mély levegőt, ahogy Viktor befut, felnéz rá. Gondolkozott. Döntött. Ahogy a fiú elfordul, elkapja a felsőjét, és nem engedi tovább menni.*
- Vigyél el innen.. tudod.. *szusszanva elmosolyodik* nekem elég volt az életből. Szeretek veletek lenni, de számomra a világ már nem tartogat többet. Jó játék ez az élet, de nekem ennyi elég volt. Ki akarok szállni. Nem érdekel már, hogy kivel mi lesz, csak ki akarok szállni..
*Hajtja le a fejét, de nem engedi el Viktor felsőjét. Üveges tekintettel néz ki a fejéből*
|
*Nos, hát hallotta mi történt, így azonnal összekapta magát és kocsiba ült. Persze a fél utat végiggondolkozta, hogy Justin már megint mibe és miért keveredett. De nincs gond, úgyis megtudja xD. Megcsóválja a fejét, leparkol és kiszáll az autóból.*
~Ez így nem lesz jó.. már túl sokmindent titkolunk el Cornelia elől..~
*Csóválja meg a fejét, lezárja a kocsit és besiet a suliba. Mivel már jól ismeri a terepet, így futva érkezik meg az igazgatói iroda folyosójára. Épphogy le tud fékezni Justin előtt. Zihálva megáll előtte.*
- Oh, Justin.. szia
*Megejt egy bíztatónak szánt mosolyt, majd felegyenesedik és a hajborzlást nem megkísérelve inkább az ajtóhoz lépked. Kopog kettőt és ha engedélyt kapott, belépked. Igazán tudni szeretné, miért hivatták már megint be. Az igazgatóra néz és lehajtja a fejét.*
- Jó napot
|
Az igaztagó irodája. Általában itt tartózkodik, alig lehet látni máshol.. az irodája nagyon szépen be van rendezve, az ő ízlése szerint. - Kopogj, mielőtt belépsz! |
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
