|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.13. 17:05 - |
Biológia tanterem! Mindenki nagy kedvence XD Itt a természetről tanulnaka diákok, vagy éppen saját szervezetükkel, környezetükkel. A tanterem elején van egy tanári asztal, és a zöld tábla. Utána helyezkednek el a padok és a székek. Három oszlopban és hat sorban. |
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Elmosolyodik és hátrébb szökdécselve karbateszi kezeit. Morcos arccal néz hol Narura, hol Yamára.*
- Ő mehet, én nem? Kitoláás
*Durcázik be és visszabaktat a helyére. Morcosan leül és karbateszi kezet. Tűntető hallgatásba fog. Meg se szólal! Menjen csak Yamakasi, ők meg itt maradnak aaa... "csinos" tanárnővel tanulni!*
|
*Elmosolyodik a puszira, és megrázza a fejét. Semmiség.. Viktor után néz, majd a kicsik felé fordul. Gondosan befekteti őket az ágyukba, ami azért már egy számmal nagyobb, mint a mózeskosár. Betakargatja őket, és egy sóhajjal leül a székre. Elpillant a páros felé, majd vissza a kicsikre, és szeretetteljes mosollyal rajtuk felejti a tekintetét.*
|
*Látva, hogy Viktor is egy ölelésre készül eltáltja a száját, majd karbateszi kezeit. Jó, akkor fojtsák meg szegényt.. félrefordítja a fejét és sóhajt egyet. Visszanézve látja Naru elgondolkozó arcát, így merengve félrenéz. Bátyja hangjára felkapja a fejét és odamegy hozzá.*
- Én kész vagyok.. a táskám meg.. nem érdekes..
*Néz vissza a helyére, majd kíváncsian vissza bátyjára.*
- És mégis hova megyünk?
*Ahogy Carmen odajön egy félmosollyal végigméri, majd le is fagy arcáról. Összehúzott szemekkel felnéz testvérére, végül egy sóhajjal félre.*
|
*Ahogy Yama elkapja rápislog, majd duzzogva elhúzza a száját. Karba teszi a kezeit, és durcásan elfordul. Jól van.. oda se megy.. nem is érdekli.. forduljon fel mankóstól.. tűntető hisztibe merül, vérig lett sértve :P ám hallva, hogy Yamának máris ki lett adva a vezényszó, felkapja a fejét. Naru mögé siet és röviden átöleli, majd elszakadva tőle beáll elé. A mellkasához emeli a kezeit*
- Mehetek én is? Kééérlek!
*Néz fel rá boci szemekkel, és szökdécsel párat*
|
*Naru szavaira elmosolyodik, de nem mond semmit. Visszanéz a csapatra, akik épp halálra ölelgetik Narut, majd visszanéz a tankönyvre. Elgondolkodik kicsit, és beleolvas az egyik tananyagba. Meglát kirajzolódni egy árnyékot, így felnéz. Narut meglátva elmosolyodik és végigméri. Nyitja a száját, majd vissza is csukja. Leteszi a könyvet és felállva csípőre teszi kezeit.*
- Mégis hogy képzeled, hogy suli időben elviszed az öcsédet? Na meg betegen.. ez így nem lesz jó.
*Húzza el a száját és leengedi kezeit.*
- Mindegy, elengedem.. úgyis én vagyok egész napra kiírva az osztályhoz. De egyet ígérj meg! Vigyázz magatokra!
*Vág szigorú arcot, majd egy sóhajjal elnéz a csapat felé.*
|
*Széles vigyorral néz Lillára. Azt megnézi, hogy egy törékeny kézilabdaoktató elcipel a kórházba egy beteg exkatonát, aki gyerekes hisztivel tiltakozik XD a sorban felhangzó köszönéseket vidám integetéssel viszonozza, de ahogy Lilla odajön hozzá, nyel egy nagyot, kihúzza magát, megkomolyodik, összezárja a sarkait. Az ölelésre elmosolyodik, és fél karral magához öleli. Behunyja a szemeit.*
- Jól vagyok.. *dünnyögi halkan, majd felnéz* bár... *vigyor* egy csóktól még jobban lennék!
*Ekkor hallja meg a kicsit sem halk kiáltást, odapillant, Carment meglátva elmosolyodik, és kitárja felé a mankós karját is. Már felkészül a pörgetős ölelésre, de öccse lefújja. Elhúzza a száját, de be is villan neki valami. Egyrészt a gyűrű Carmen kezén, másrészt az asztalnál ülő Lilla. Félrefordított fejjel, némán mered egy pontra a talajon, a kérdésre fülig érő vigyorral visszanéz, és szabad kezével megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Megszöktem
*Vigyorog büszkén, Viktor ölelésére -ha összejön- nyekken egyet. Megveregeti a fiú hátát, a halk kijelentésére felnevet.*
- Srácok srácok.. de hiányoztatok.. *csóválja meg a fejét, és öccsére pillant* kapd össze a cuccod, Sheela már vár!
*Utat tör magának a tanári asztalhoz, és Lillához döcögve lemosolyog rá. Nem mond semmit, csak kicsit sunyi mosollyal bámul rá*
|
*Nyammog egyet, már majdnem elalszik, annyira unalmas ez az óra.. bezzeg amikor Narumi tartja, na, azt élvezi! De ezt.. ehj.. a kopogásra kábán felnéz, a tanárurat meglátva felcsillannak a szemei.*
- Jónapot Narumi tanárúúúr!!
*Esik ki majdnem a padból, de eszébe jut, hogy két kicsi van a karjaiban. Azért elmosolyodva lepillant rájuk, és feláll velük. El is indulna, de ahogy Corni átveszi a kicsiket. Egy puszit nyom az arcára.*
- Köszi!
*Siet oda Naruhoz, Yama szavaira nem is figyel. Nem neki szól, de valószínűleg Narut se hatja meg. Lendületből átöleli Narut. Persze ha Yama nem fogja meg és húzza el őt is tőle XD Mindegy, megölelgeti, aztán észbekapva el is szakad tőle. Megköszörüli a torkát és megigazítja a férfin a ruhát.*
- Így
*Néz félre zavartan, majd komoly arcot vágva vissza rá.*
- Örülök, hogy visszajött.. bár csak egy napra ment el.. őő
*Odahajol hozzá és halkan szólal meg. Elnéz közben Lilla felé.*
- Meg kell hogy mondjam, maga ezerszer jobb biosz tanár..
*Zavartan elhajol tőle és kihúzva magát elmosolyodik.*
|
*Gyakran pillant el Viktorék felé, érzékelve hogy nem jön több zsepi Carmen felől. A kopogásra odanéz, Narut meglátva pislog kettőt, majd elmosolyodik. Ha már ennyien felálltak, ő is felemelkedik a székéből.*
- Jónapot, tanárúr!
*Biccenti oldalra a fejét és elnézi a párost. Közelebb ballagna, de eszébe jut Viktor. Ránéz, majd odalépked hozzá, ha kell átveszi, vagy épp segít letenni az ikreket. Mosolyogva rápillant, s fejével az ofő felé bök*
|
*A kopogásra felnéz, majd elpislog az ajtó felé. Narut meglátva meglepődik és hitetlenkedve megcsóválja a fejét. Lassan elmosolyodik.*
- Tudtam, hogy nem hagysz sokáig magunkra..
*A szavakra meglepődik és elnéz Lilla felé, majd vissza Narura. Feláll, de látva, hogy a tanárnő és Carmen letámadja összehúzza szemeit. Még mielőtt Carmen odaérne elkapja a karját és magához rántja.*
- Ne ilyen hevesen! Jó?
*Néz le a lányra, majd ha meggyőzte arról, hogy nem fogja megfojtani a bátyját, akkor elengedi. Zsebredugja kezeit és kíváncsian elnéz a testvére felé.*
- Neked még kórházban kellene lenned.. nem?
*Húzza össze szemeit, majd mély levegőt véve megcsóválja a fejét.*
|
*Ahogy Yama odajön, könnyes szemekkel ránéz, a kijelentésére szipog egy nagyot, és mély levegőt vesz. Elmosolyodik, és bólint egyet. Cornira néz, majd Lillára, a kopogásra felkapja a fejét. Narut meglátva leesik az álla, s felcsillanó szemekkel felpattan a helyéről, könnyeit kifújja a lendület a szemeiből.*
- Naru!!
*Indul meg felé futva, s nem sokkal Lilla után ér oda. Ő nem szolídan ölel, hanem nyakbaugrik, és ott szorongatja meg Narut, ahol csak tudja. Arcát a ruhájába fúrja, és nem hajlandó elengedni, akkor sem ha fojtogatja épp.*
|
*Látva, hogy igazán csak Cornelia figyel sóhajt és nem mond inkább semmit. A látás végén tart, mikor hallja a koppanást. Összehúzott szemekkel néz fel és leteszi a könyvet. Narut meglátva eltáltja a száját. Főleg az ábrázatát.. megrázza a fejét.*
- Szia, Naru.. oké, kikérheted, de cserébe te bent maradsz! És visszaviszlek a kórházba! Így nem járkálhatsz itt!
*Teszi le a könyvet és odaballag Naruhoz. Összehúzott szemekkel végigméri, majd akár letámadta más, akár nem átöleli a mellkasát.*
- Aggódtam érted..
*Néz fel rá, majd sietve elszakad tőle és visszaballag a tanári asztalhoz. Az órájára néz, majd az osztyálra. Ebből már úgyse lesz tanulás.. leül a székre és elgondolkodva tovább lapozgat a biosz könyvben.*
|
*Először csak egyenletlen koppanások zaja, melyek felverik a kihalt folyosót, s néhány takarítónő kíváncsian felnéz. Pocsék éjszakája volt, ami meglátszik az arcán: szemei alatt ijesztően mély árkok húzódnak. A jobbján döcögő mankó pedig arról árulkodik, hogy nem tud rendesen járni. Ha délutánig bent aludt volna, tudna.. de ő nem aludt bent délutánig :P átosont a szomszéd kórterembe, és elkérte az öregnénitől kölcsönbe a mankót. Neki most úgyse fog kelleni egy ideig, hisz műteni fogják.. na de ez másvalaki másik története.. magabiztos, határozott tekintettel, csillogó szemekkel, sietve szedi a lábait, bár az órai neszek elnyomják közeledtét. Először csak az arca bukkan fel az ajtó elmosódott ablakában, majd lenyomódik a kilincs -aztán sietve koppant kettőt, hisz illem, ja tényleg- majd választ nem várva belép.*
- Hali! *ereszt meg egy széles vigyort, és felemeli a mankóját egy kicsit, intés képpen, aztán vissza is dől rá, és kíváncsian Lillára néz* Mi újság? Szépek okosak mindannyian? Eeeelllrabolnám öcsköst a nap hátralevő részére, ha nem túl nagy problem
*Engedi el a mankót hogy zavarában megdörzsölgethesse a tarkóját, ettől viszont a bot elkezd kidőlni, észbekap és sietve megfogja, mintha tűzforró lenne dobálgatja egy kicsit, majd gyors rátámaszkodik. Huh, megvan*
|
*Az ikreket rá bízták, így nem tud nagyon figyelni. Igazából nem is nagyon akar. Mindkét karja foglalt, a kicsik szundikálnak.. még.. bár a hír, hogy Naru kórházban nem tette vidámmá. Lilla tanárnőt is csak fél füllel hallgatja, inkább a kicsiket nézi, hogy hogyan alszanak. Mereng, gondolkodik, majd szemforgatva a plafonra néz. Milyen ostobán festhet két kicsivel a kezében, egy biológia órán.. wááh. Megrázza a fejét és halvány mosolykával lenéz a két pöttömre, végül el szerelme felé. Látva, hogy tökjól elvan megrázza a fejét. Hogy lehet szeretni a biosz órát? Blőe.. maga elé néz, majd el a tábla felé és sóhajt.*
|
*Az első 10 percben azzal volt elfoglalva, hogy Carment ölelgesse, aztán megunta ezt, és odahúzta a kukát. Azért fél szemét gyakran elkacsintgatta az ikrek és férje felé, de bízik bennük. Keze egy idő után beautomatizált, odanézés nélkül veszi el Carmentől a zsepit és hajítja ki a kukába, közben nyálcsorgatva hallgatja az órát. Gyakran jelentkezik, hogy kiegészítsen vagy kérdezzen, néha annyira elmerül az anyagban, hogy a zsepis kezével jelentkezik. Ilyenkor persze gyorsan kidobja a rongyot, és újból figyel. Ahogy Yama odasompolyog összehúzza a szemeit, de hallva, hogy beszél, csúnyán rávillantja tekintetét. Mutatóujját az ajkaihoz emeli.*
- Pszt!
*Azzal vissza is néz a tábla felé, és kíváncsian bólogat.*
|
*Carment figyeli végig, a zokogásra elhúzza a száját. Azért Naru nem halálos beteg, hogy máris sírni kell érte.. megcsóválja a fejét és Lillára néz, majd mikor nem erre figyel feláll halkan és odasompolyog Carmen mellé és leguggol. Felnéz rá és letörli a könnyeit.*
- Ne aggódj.. Naru amint tud, úgyis jön. Hidd el!
*Mosolyodik el és ha szerencséje van, akkor Lilla tanárnő még mindig nem figyel. Így sietve visszamászik a helyére és ránéz Viktorékra, végül a táblára és a karjait felpakolva az asztalra ráfekszik.*
|
*Feltépi a második csomag zsebkendős zacskót, kiemel egyet a tetejéről, kifújja benne az orrát, majd sírva átnyújtja Corninak. Ezt csinálja azóta, amióta belépett a terembe.. bár már talán előtte is sírt. Szipogva próbálja visszanyelni a könnyfolyóit, melyek már teljesen eláztatták a biológia könyvének egyik oldalát (már ha Corni nem mentette meg a könyvet). Mostmár mintha csendesebb lenne, csak pityeregne, nagyokat pislogva felnéz a táblára, elnézegeti a képet mint egy kisgyerek... aztán elkezd újból zokogni, kivesz egy újabb pzs-t, orrot fúj, szemet töröl, és Corninak nyújtja.*
~Naruuuuu..~
*Néz el százhetvenkettedszerre is a telefonja kijelzőjére, hisz tegnap este óta nem beszélt vele. Ez a tudat újabb zokogógörcsöt indít meg, pzs, orrfújás, szemtörlés, Corni.*
|
*Ahogy bejött rögtön azzal kezdte, hogy Narumi ma nem lesz, mert kórházban van. Igazából már tegnap este alig aludt. Aggódik érte. Fellapozta a biosz könyvet és körbekézdezte, hogy hol tartanak. Végre rájött, hogy a szem-et veszik. Bár már jópár anyaggal tovább kellene tartaniuk.. na majd jól letolja Narut, ha találkozik bele! Azta.. szóval elkezd beszélni a szemről, bár néha belenéz a könyvbe is. Nem tanított sohasem bioszt, most mégis muszáj neki. A szem részeit megmutatta a falon lógó képen, majd tovább beszélt a látásról. Már az óra közepén tarthatnak és elmondta az anyag felét. Pont jó. Egy kicsit elhallgat és fellapozza a munkafüzetet, végül egy sóhajjal tovább beszél.*
|
*Carmen átkarolására elmosolyodva ránéz, a szavaira sóhajt egyet. A simogatásra inkább nem mond semmit, de ösztönei.. namindegy. A további szavaira hátranéz a lányra.*
- Köszönöm..
*Jegyzi meg halkan, a dudálásra behúzza a nyakát és előre fordul. Becsukja az ajtót és a kulcsra nézve sóhajt. Bólint és beindítja a motort. Ő nem olyan őrült módon, de kitolat, majd kikanyarodik Naruék után. Kinéz ablakon és lehúzva az ablakot kilógatja az egyik kezét. Mereng egy kicsit, de aztán észbekapva előre néz. Látszik rajta, hogy még feszült..*
|
*Hátranéz. Minden ajtó csukva, oké. Belemarkol a dudába, és élvezettel dudál vele folyamatosan, megszakítás nélkül. Sípja nincs :P ha William kocsija elindult, akkor leveszi a kezét a dudáról, és lükvercbe kitolat, csinál egy éles kanyart a kormánnyal, sebességet vált, majd gázt ad. Szerencsétlen utasai.. megigazítja a visszapillantó tükröt és megáll Will kocsija mögött, ahogy kikanyarodtak az útra előrébb megy. Index balra, körbenéz, majd gázt adva kikanyarodik. Egyik karját az ajtóra fekteti, felveszi a napszemcsijét, és élvezi hogy a haját cirógatja a szél. A nyitott tetejű kocsik előnye ^^*
|
*Visszanéz a szeme sarkából Yamára, és ahogy beül a volán mögé leengedi az ölébe a karjait. Figyeli hős lovagját, és ahogy hátrahajtja a fejét, elmosolyodva felemelkedik az ülésről, és előre hajolva átkarolja a fiú mellkasát.*
- Szerintem neked menni fog! Ha sikerült eljutni az eljegyzésig, egy autó csak nem jelenthet problémát
*Biccenti félre csukott szemekkel a fejét, egy széles mosollyal. Megsimogatja Yama mellkasát és visszacsüccsenve a helyére az ülés széleibe kapszkodik. A fiú feje mellett pislog előre*
- Most itt vagyunk, és segítünk.. így nem lehet semmi baj. Naruék is a közelben vannak. Te vagy a csúcs!
*Kezdi el masszirozni a fiú vállait, nagy odaadással.*
|
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
