|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.15. 12:20 - |
Egy nagy terem, aminek mindkét végén kosárpalánk és focikapu van. Oldalt a falhoz rögzítve bordásfalak lógnak, de a földre festett vonalak azt jelzik, hogy leginkább itt a focinak, és egyéb labdázásnak van a helye. Ám télen, amikor nem lehet kint tesizni, a normális tesiórák itt zajlanak. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Kokoron megakad a tekintete, de sietve félrenéz. Viktor ötletére eltöpreng, majd bólintva a mellkasához emeli a kezét.*
- Én lehetnék a másik?
*Ha választ kapott, akkor a dobozhoz megy, és szemügyre veszi a készletet. Kiemel egy párat ami kb. méretben is megegyezik első látásra, majd a könyök és térdvédőkre nézve elhúzza a száját.*
~Kevés van.. vegye inkább olyan fel, aki nem tud biztosan korizni..~
*Néz el Carmen felé, aki épp a színe miatt hisztériázik, és félrevonul a pad egyik távolabbi részébe, ott hagyva a védőket. Leül, kibújik a cipőjéből, és belebújtatja lábát az egyikbe. Elégedetten bólint.*
~Pont jó méret!~
*Nekilát becsatolgatni.*
|
*Kippei és Kokoro csókcsatáját látva durcásan félrenéz, de a görkoris ötletre felsikkant, és azonnal odarohan. Hátulról Yama nyakába ugrik.*
- Én iiiiiis! Ugye lehetek veled?
*Pislog Yamára, mintha annyira rajta múlna XD Lemászik róla, és Naruhoz lépve gyomron csapja.*
- De ezek a színek nem mennek hozzám! Világoskéket akarok rózsaszín csíkokkal!
*Vág nagyon durcás arcot, és parancsolón karba teszi a kezeit.*
|
*A görkorikat meglátva meglepve pislog párat, és Viktor mellé baktat. Megköszörüli a torkát, és félrebiccenti a fejét.*
- Eeez Jus szakterülete.. én nem tudok korcsolyázni..
*Csóválja meg a fejét zavartan, és Viktorra néz. Elmosolyodik, látva a lelkesedését, és Narumi felé fordul kíváncsian. Eszébe jut valami így a babákhoz ballag, benéz mindkettőre, majd visszalépked és letérdel a doboz mellé. Kivesz egy görkori párost, hozzá könyök és térdvédőt, majd a padhoz vonszolva őket neki lát valahogyan magára operálni.*
|
*Hűh, Sonja, vagy Naru.. szóval az ötletre egészen meglepődik és a görkorira néz, majd bólint egyet. Miért ne? Kippeit meglátva elhúzza a száját, majd összehúzza a szemeit és odasiet hozzá, megfogja a nyakánál a ruhát és lehúzva magához hosszan megcsókolja. Kezeit felcsúsztatja a nyakára, majd összekulcsolja a tarkója mögött, és csak hosszú idő múltán hajlandó elszakadni tőle.*
- Tudom hogy a többiek csak jót akarnak, de én tudom, hogy megváltoztál, és bízom benned.. egyszer a többiek is rájönnek, hogy tévesen ítéltek meg. De légy vidám, kérlek.. eleget szomorkodtunk már
*Billenti oldalra a fejét, és választ nem várva ismét megcsókolja Kippeit*
|
*Sonját figyelve összehúzza szemeit, ahogy a tanárúr elrobog eltöpreng.*
~Hova mehet..?~
*Ahogy visszatér a ládára néz, az ötletre bólint egyet és sóhajt.*
- Én benne vagyok..
*Bólint egyet, majd sóhajtva Sonjára néz. Végül vissza a tanárúrra, várva, hogy mi lesz a továbbiakban.*
|
*Ahogy Naru visszatér ránéz, az ötletre elmosolyodva bólint, majd zavartan a gorkorira néz.*
- Hű, nem is emlékszem mikor görkoriztam utoljára..
*Töpreng el, majd vállatvon. Viktor kérdésére felnéz, majd Narura, végül körbe a csapaton.*
~Hát, érdekes felosztás lesz, az biztos..~
*Mereng el egy pillanatra, majd Naruék felé fordulva mély levegőt vesz. Elsandít Carmen felé, hogy mit csinál.*
|
*Na, ahogy felnyalja a padlót értelmes arcot vágva elfekszik. A tarkója alá teszi kezeit, ahogy Yama kezet nyújt neki megfogja és feláll. Leporolgatja a ruháját. Megcsóválja a fejét, ahogy Naru utasításokat ad összehúzza szemeit, azért ezt nem lehet olyan könnyen megcsinálni.. ahogy visszajön elmosolyodik, az ötletre bólogat.*
- Remek ötlet! Wó, görkori? Mégjkobb!
*Mosolyodik el ismét és bólogat, majd körbenéz a társaságon, végül kilép Naru elé.*
- Lehetek én az egyik csapatvezető?? Kérleek
*Néz fel rá lelkesen, majd oldalra dönti a fejét. Azért megemelkedik és elnéz Naru válla felett a kicsikre, majd visszaérkezik a talajra és várja a választ.*
|
*Ahogy Viktor elesik ránéz, majd előre a tanárra. Ahogy elrobog, majd visszatér oldalra dönti a fejét. Az ötletre vállat vonva a földre néz.*
- Felőlem..
*Von még egyszer vállat, majd zsebredugja kezeit és mély levegőt véve körbenéz, végül ismét a földet kezdi el fürkészni. Semmi életkedve.*
|
*Hát, látja hogy nem mindenki életvidám. No, ezen gyorsan változtat.. Viktor kérdésére kinyitja, majd be is csukja a száját. Tényleg, mi a különbség? Gondolkozva megvakargatja a fejét, a suttogásra odakapja a pillantását, majd a földre néz. Oh, egy béka.. lehajol és sietve visszateszi az ágyba, majd visszafordul az osztályhoz. Domi szavaira a lányokra néz, Kokoroéra elmosolyodik, Carmen véleményére biccent egyet. A következő békát nem veszi észre, Carmen sikítására viszont riadtan ugrik egy nagyot és megpördül a tengelye körül.*
- Ki hol mi?! Hé, ne sértegess!
*Néz nagyon csúnyán Carmenre, olyan idétlen arccal, hogy hehe XD Ám lassan meg is látja a békát és egy sóhajjal leguggolna érte, de Sonja megelőzi. A kisfiút kezdi el fürkészni, így mikor lerántják, kis híján összetalálkozik a talajjal. A szavakra felcsillannak a szemei, és elmosolyodva megpaskolja Sonja fejét.*
- Az én tanítványom! Nesze!
*Akasztja le a nyakából a sípot, és a kezébe nyomja, majd csípőre tett kezekkel az osztályra néz.*
- Nem mozdul, nem lélegzik!
*Elsiet, berobog a szertárba, majd egy hatalmas dobozzal vissza is baktat, és dörrenve ledobja a lába elé. Visszaveszi a sípját, és belefúj.*
- Mozdul, lélegzik! Mit szóltok egy foolballhoz? (nem tudom hogy írják, az amikor ütővel jéghoki-félén passzolgatunk egy labdát és be kell gurítani a kapuba) ......némi nehezítéssel?
*Emel ki a dobozból egy görkorcsolyapárost, és sunyin mosolyog.*
 
 |
*Már épp odaérne, mikor sorakoznak. Egy sóhajjal Domi után néz, majd Yamáékra, és lehajtott fejjel visszaballag a sorba. Engedelmesen beáll, de a feladatokat nem bírja mosolygás nélkül végigcsinálni. A kérdésre pihenő helyzetbe lép, a béka kiborulására eltöpreng. Hosszan egy pontra mered, de amikor másodszor is kiborul, felcsillannak a szemei. Kilépve a sorból odasiet, és még Naru előtt hajol le a békáért. Két kézbe fogva egyenesedik fel, a babaágyhoz lép, és gondosan beteszi a kicsi mellé, majd Naru felé fordul. Két kézbe fogja a felsője ujját, és lehúzza magához. Súg pár szót a fülébe, majd elengedve, szégyenlősen félrenéz.*
|
*Visszacsókol Yamának, és ahogy a karjaiban viszi a helyére, csilingelő hangon felnevet. Megfogja a kezét, és ahogy elballag lassan hagyja csak kicsúszni az ujjai közül, s még ki is nyúl utána, mielőtt visszahúzná a kezét. Narumi mozdulatait csillogó szemekkel követi, annyi különbséggel, hogy a másik kezével szalutál XD igaz, hogy bal kezes, de épp ezért neki nem a jobbal kéne.. mindegy. A kérdésötletre eltöpreng, majd vidáman felteszi a kezét.*
- Szerintem az első!
*Bólogat komolyan, de ahogy Viktor kidől a szája elé kapja a kezét, ám Corni csúnya pillantását látva félre is néz. Ahogy a béka másodszor is a földre pottyan, sikkantva, vádlón rámutat.*
- BÉÉKAAA!!!
|
*Jókedvűen követi Naru utasításait, és néhol Viktorra, néhol a babákra sandít. Amint vége az üdvözlésnek a kérdésre nem is figyel, suttogva szólal meg, kisCorni ugyanis ismét kilökte a békáját az ágyból.*
- Tanáárúúr... *mutogat a föld felé, és összefűzi az ujjait.* Tanárúúúr..
*Bökdös ismét a béka felé, és ha visszakerült a kislányához, akkor megnyugodva bólint. A kérdésre Carmenre néz, de ahogy Viktor kidől odakapja a pillantását. Felkuncog, majd szúrósan Carmenre néz, ha ő is kuncogna. A jeggyűrűjét kezdi el nézegetni, a döntést a többiekre hagyja. Visszanéz a kicsikre, de a béka ismét a földön. Megköszörüli a torkát*
- Tanárúúúr... *suttog*
|
*Kippei szavaira meglepve pislog párat és mondana valamit, de megérkezik Narumi. Elhúzza a száját és végigsimít Kippei arcán, ha tud, majd ő is beáll a sorba. Először nem igazán tudja, mit kell, így hátranéz a fiúkra, és késve csinál meg mindent. Élvezné, ha nem kötné le a figyelmét Kippei.. összehúzott szemekkel, aggódva nézegeti, majd észbekapva leengedi a kezét. Narumira néz, a kérdésre kinyitja a száját, de aztán be is csukja. Tátog, mint egy hal, majd egy sóhajjal megrázza a fejét.*
- Döntse el ön, tanárúr..
|
*Nem veszi észre, hogy Sonja felé jön, így ahogy meghallja Narut feláll és sietve beáll a sorba. A játékosságára elmosolyodik és követi utasításait, bár azért meg van a véleménye.. ez nem egy katonai tábor, vagy ilyesmi. Megcsóválja a fejét még mindig mosolyogva, a kérdésre eltöpreng, ahogy Viktor elesik oldalra dönti a fejét. Narumira sandít és úgy válaszol.*
- Nem tudom, nekem mindegy.. döntsék el a lányok
*Fordul végül teljesen a tanár felé és oldalra dönti a fejét.*
|
*A szavakra elnéz Sonja felé, majd vissza Carmenre. Inkább nem mond véleményt.. Ahogy a lány a nyakába ugrik a karjaiba veszi és ránéz. Elmosolyodik, majd odahajolva Carmen ajkaihoz egy röpke csókot lehel ajkaira, majd Narut meglátva a lányok sorához ballag, leteszi a helyére Carment és sietve beáll Viktor mellé. Naru utasításait követi mosolyogva, majd odlalra dönti a fejét. A kérdésre válaszolna, de ahogy Viktor kidől oldalra összehúzza szemeit és oldalbaböki.*
- Hé, állj vissza a sorba
*Lehet, hogy Viktor már a földről fog visszazsólni valamit, de nem prodléma. Félrenéz, majd le a fiúra és ha kell segít neki felállni.*
|
*A csókra meglepődik, de átkarolja Corni derekát és viszonozza lehunyt szemekkel. Narumi hangját meghallva lassan elszakad a lánytól, végigsimít a lány arcán és beáll a sorba. Kihúzza magát, Naru viselkedésére elmosolyodik, s kishíján el is neveti magát. Élvezi.. követi az utasításokat, a kérdésre eltöpreng, majd összehúzott szemekkel Narumira tekint.*
- Eez... nem ugyan az? Vagy van valami különbség a kettő között?
*Dönti oldalra a fejét kíváncsian és Narut kezdi el fürkészni, majd kidőlve oldalra elnéz a babák felé, hogy megvannak-e és jól vannak-e, majd egy bólintással visszaegyenesedik.*
|
*Kokoro kérdésére ránéz, majd a fiúkra.*
- Semmi, csak nem akarják elfogadni, hogy megbocsátottál és együtt vagyunk ismét.. mondjuk.. igazuk van, de nem kellene a képembe vágniuk ilyen szépen
*Csóválja meg a fejét, Narut megátva feláll és Kokorora néz, majd sietve beáll a sorba. narumi játékosságára sóhajt és csak kihúzza magát, a többit nem nagyon akaródzik követni. Nincs jó hangulata.. a kérdésre sóhajt és lenéz a földre.*
- Nekem tökéletesen mindegy mit hogyan és mikor csinálunk..
*Von vállat és felnéz a tanárra.*
|
- Ne aggódj.. Yama is volt kicsi
*Mosolyog Viktorra, majd elbizonytalanodva lenéz a két ágyra. De ők most ketten vannak, és nagyon nagyon kicsik.. elhúzza a száját, majd körbenéz.*
- Hédeő, az ajtó..
*Néz le, de mindkét keze tele van. Sóhajtva leteszi a kicsiket a talajra, bezárja az ajtót, majd egy kézbe fogva a két ágyat zsebre teszi a kulcsot, és sietve beballag ő is a terembe. A padhoz ballagva óvatosan leteszi a gyerekeket, pislog egy ideig, majd előhúzza a nyakában lógó fa sípot. Wáh, egyszer szálka fog menni a nyelvébe.. megfordul, és a pálya szélére lépkedve megáll terpeszben. Belefúj a sípban.*
- Sorakozóóóó!
*Fekteti egymásra alkarjait a háta mögött, és szigorú arcot vág, csak szemei mosolyognak. Ha mindenki megtalálta a helyét, kihúzza magát.*
- Vigyázz! Hopp!
*Zárja össze a sarkait és kezeit combja mellé fekteti feszesen. Megvárja míg mindenki követi.*
- Szalutál!
*Emeli kifeszített tenyerét a szemöldökéhez, és ha tudták követni bólint egyet.*
- Pihenj!
*Lép vissza terpeszbe, és fekteti vissza karjait a háta mögé. Sóhajt egyet és hátranéz a válla felett a kicsikre, majd bólintva visszafordul.*
- No, van választási lehetőség.. tekintve, hogy akadt két vendégünk vagy tartok egy játékos órát, vagy játszunk egész órán. Ki szavaz az elsőre?
*Néz végig a bandán, miközben egyik lábáról a másikra dőlöngél.*
|
*Terpeszben állva törzskörzéseket, hajlításokat, nyújtásokat csinál, majd épp teljesen ráhajol a bal lábára, s kezeit megpihenteti a bokáján, mikor feltűnik neki fejjel lefelé képben a fiú banda. Sóhajtva egyet és Domit kezdi el fürkészni, de látva hogy nem jön oda hozzá elszontyolodva a földre néz. Lassan felegyenesedik és csinál pár malomkörzést előre, majd hátra, majd kirázva kezeit-lábait ismét Domira néz. Mély levegőt vesz, és bizonytalanul, lassan, apró léptekkel elindul felé, majd felbátorodva leengedi kezeit a mellkasától, és megszaporázza a lépteit.*
|
*Hát, ennyit a versenyzésről. Az egyik fele megkönnyebbül.. Yamát meglátva elvigyorodik, és félrebiccenti a fejét.*
- Úgyis én nyertem volna!
*Bólogat büszkén és jóó szorosan átöleli a fiú mellkasát. Szökdécsel párat, majd felpislog rá, és szájhúzva elnéz Kokoroék felé. Elszakad Yamától, és okoskodón karba teszi a kezeit.*
- Nem értem a férfiakat!
*Jelenti ki lehunyt szemmel, majd nevetve szökken egyet, átkarolja Yama nyakát és ráugrik, jelezve, hogy vegye a karjaiba egyetlen hős lovagja.*
|
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
