|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.15. 12:20 - |
Egy nagy terem, aminek mindkét végén kosárpalánk és focikapu van. Oldalt a falhoz rögzítve bordásfalak lógnak, de a földre festett vonalak azt jelzik, hogy leginkább itt a focinak, és egyéb labdázásnak van a helye. Ám télen, amikor nem lehet kint tesizni, a normális tesiórák itt zajlanak. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Satsu tekintetét észre se veszi. Vagy csak nem akarja. Mégegyet dob, majd legyint és inkább félreáll a pályáról.*
- Sajnálom, nem megy..
*Néz a szőke a srácra. Ő van a legközelebb xD. Biccent neki és a padhoz ballagva leül egy kicsit távolabb Chiyoéktól. Ki tudja Satsuki miket mondott a kislánynak.. félrenéz, majd a földre és elgondolkozik.*
|
*Nagyokat pislogva hallgatja Filipet, a kérdésre bólint egyet. Nem igazán érti.. a további szavakra meglepődik, és úgy nézi a fiút, majd lassan elmosolyodik, és felemeli a fejét a válláról. *
- Ezért vagy szomorú? Pedig a papád még itt van. Satsu azt mondta nekem egyszer, hogy az az ember, aki örökre elalszik, az egy csillag lesz az égen, és fentről vigyáz a szeretteire. Egy része viszont tovább él itt *néz Filipre, és a saját mellkasára mutat az ujjával* itt, meg a szélben, a vízben, a fákban, bennetek
*Néz el nővére felé, mikor kiszúrja a képet. Átveszi a fiútól, két kézbe fogva megnézegeti, és elmosolyodik*
- A papád nagyon kedvesnek tűnik. Biztosan ő ragyog a legszebben
*Szélesedik ki a mosolya, Filipre pillant, s miközben lehunyja a szemeit, félrebiccenti a fejét*
|
*Gidára néz. Neki meg mi baja? Sokkal bénább, mint szokott lenni. Szusszan egyet, és elfordul, mikor meghallja a csapattársa hangját.*
- Labdaa!
*A reflexeinek hála az utolsó pillanatban kapja el. Sóhajt egy nagyot, összegyűjti az erejét, majd azt pattintva tovább szalad vele, és amint elég közel ért a kapuhoz felszökken és dob. A labda elmegy a kapus mellett, és igen erősen belecsapódik a hálóba. A térdeire dől és elnéz húga felé. Felegyenesedik, és méltatlankodva tapasztalja, hogy Filip átkarolta. Nade..!!! Áh. Elfordul inkább, és a helyére ballagva tapsol párat*
- Oké, újra!
|
*Ahogy Satsuki megsértődik utána néz.*
- Nem akartam megbántani..
*Dünnyögi alig hallhatóan, Chiyo szavaira ránéz, nagyokat pislog, majd megcsóválja a fejét. Maga elé pillant, majd átkarolja a kislányt és sóhajt egy jó nagyot.*
- Neked még vannak szüleid, ugye? *pillant le a kislányra, ha választ adott, akkor ismét előre néz* Nekem már nincsenek.. anya régóta nem él velünk, azt se tudjuk, mi van vele.. apa.. apa pedig.. tegnap előtt halt meg..
*Szűkülnek össze a szemei és elnéz az ellenkező irányba.*
|
*A társai is lassan megérkeznek, mármint edzésre készek. Ígyhát erőt vesz magán, felveszi a labdát és odapattintja egy srácnak.*
- Najó, egy laza edzés.. ma nincs hangulatom hozzá.
*Teszi hozzá egy fokkal halkabban, a srácok biccentenek. Inkább meg se szólalnak. Kár volt beleavatkozni a kapitány dolgaiba.. nna mindegy, már megtörtént. Passzolgatják egymásnak a labdát, a szőke srác eléggé meghúzza magát, ami szemet szúr neki ugyan, de nincs kedve számon kérni. Amint hozzákerül a labda kosárra dob. Hát, nem jött össze. Harmadik próbálkozás viszont betalál :3 Volt már jobb formában is, hát ez van. Néha elnéz Filipék felé, de megpróbál a játékra is figyelni.*
|
*Ühhüvel bólint egy jó nagyot a kérdésre, és még vidáman is kuncog hozzá. Nővére után néz, majd vissza a fiúra, de látja hogy nincs valami rendben. Félrebiccenti a fejét*
- Szomorú vagy? Hmm.. *ujját az állához emelve elmereng* rajzolok neked valamit, és akkor vidám leszel!
*Töri a fejét és körbenéz, de hidegzuhanyként éri, hogy nincs nála se toll, se ceruza, mégcsak papír se. Nem baj, akkor is kitalál valamit! Nagyon komoly arcot vág, miközben töri a fejét, és hümmög is, ráncolja a homlokát, majd egy nagy sóhajjal feladja az egészet, és a fejét Filip vállának dönti, úgy figyeli a nővérét*
- Nem jut eszembe semmi..
*Dünnyögi lemondó, szomorú hangon*
|
*Elhúzza a száját. Milyen bő válasz.. dehát az öccs biztos a bátty pártján áll. Megsértődik, és inkább elvonul a labdájával a pályára a lányokhoz. Lépésből kocogásra vált, majd passzol, és kiadja a mai gyakorlatokat. Elkezd kapura dobálni*
|
*Ahogy odajön valaki letörli a könnyeit, a kérdésre félrenéz.*
- Nem, semmi sincs rendben..
*Nem folytatja. Gida szerint az otthoni dolgokhoz senkinek semmi köze. Chiyo hangját meghallva elnéz a szeme sarkából felé, az ölelésre sóhajt egyet és magára erőltet egy nagyon gyenge mosolyt.*
- Szia, Chiyo.. mi a helyzet veled?
*Simít végig a fején, majd elnéz Gida felé merengve, végül a földre és elnémul ismét, az arcáról a mosoly is lefagy.*
|
*A társaságot meglátva megfogja a labdát és lép még párat, hogy a fal mellett legyen. Leteszi a labdát a földre, majd nekidönti a hátát és elnézegeti a triót, majd egy sóhajjal félrenéz és megfogva a csuklóját mély levegőt vesz.*
~Attól, hogy köztünk vége mindennek, Filippel úgy látom, semmi sem változott.. hát jó.. nekem végülis mindegy.. most úgysem a két lány a fontos. Rendbe kell hozni a dolgokat..~
*Elfordítja a fejét merengve, majd a földre szegezi a tekintetét.*
|
*Eltelt egy hétvége, a nővére mégsem járt otthon *-) legalább megehette a pudingját ^^ fel volt dobódva, hogy ma sétálhat egyet vele, de nem is jött el érte. Oooké, ez már gyanúús. Elköszön anyuéktól, majd vidáman beszalad az épületbe. Köszön a portás bácsinak, aki szintúgy mosolyogva üdvözli, és már szalad is tovább. Otthonosan mozog már itt, végig a folyosón, be egy öltözőbe, ki a másikon, és.. a csapatot meglátva fülig ér a vigyora, gyorsan, izgatottan körbekapkodja a tekintetét. Gida megvan, de dobál.. hozzá akkor nem megy. A nővére megvan, beszélget..*
- Fiilipp!
*Repül oda hozzá, felszökken a padra, majd lecsüccsen mellé és átöleli lendületből. El is engedi viszont, és nagyokat pislogva néz rá. Valami baj van? :O*
|
*Náluk is balul sült el ez az egész, a csapatot nézve, mert Satsuki a következő pár napban nem hogy agyon nem hajszolta magát, de egy edzésre sem jött be, szóval a lányok már azt is megbánták, hogy a világra jöttek. Legalább hatvan telefon és három személyes ajtódörömbölés után végre úgy döntött, megmutatkozik. A lányok legnagyobb bánatára.. egyedül ül az öltözőben, volt aki bekötetlen cipőfűzővel rohant ki. Inkább orra esik, minthogy a fojtogató feszült légkörben ücsörögjön. Szóval bámul ki a fejéből, az edzés már 20 perce tart, a lányok tehetetlenül melegítenek addig. Lassan feláll, felkarolja a labdáját, és elindul kifelé. Olyan arcot vág, hogy még Chiyot sem merte elhozni, megkérte a szüleit, hogy hozzák el autóval.Majd befut.. gépiesen ellépked Filip mellett, de a képet meglátva megtorpan, és lepillant rá. Fürkészi egy kicsit, majd felé fordul*
- Minden rendben?
*Félrebiccenti a fejét, de én már nem tudom, kettejük közül ki néz ki rosszabbul xD*
|
*Nem részletezem ezt a hetet, minden balul sült el. Szóval csendesen ücsörög a padoknál, a lábaira dőlve felkönyököl rá és a földet figyeli. Elmerül a gondolataiban, néha felnéz egy-egy fiúra, majd a labdákra pillant. Ahogy kinyílik az öltöző ajtaja elpillant felé, Gidát meglátva biccent egyet, de ő nem bír mosolyogni. Maga elé néz, a hajborzolásra szusszan egyet.*
- Kérlek, ne..
*Igazít vissza néhány tincset, majd bátyja után néz, végül előhúz a zsebéből egy képet az apjukról. Azt kezdi el figyelni, s rögtön könnyek szöknek a szemeibe. Félrenéz és nagyot sóhajt.*
|
*Ez a hét katasztrófa.. először elhagyja a barátnője, aztán.. kiderül, hogy az apja beteg volt és az egyik reggelre meghalt. Filippel egyrészt nem tudnak mit kezdeni, másrészt fél attól, hogy elveszik tőle.. hisz még nincs 18, nem lehet a fiú gyámja. A temetér jövőhéten lesz, pár ismerőssel, meg ugye a két fiú, Gida és Filip. Be se akart jönni az edzésre.. maradt volna otthon a gondolataival. De mivel ő az idősebb, neki kell a lelket tartani Filipben. És ez.. nem olyan könnyű. Az öltözőben, már átöltözve ücsörög. A csapattársai azt hiszik, hogy még mindig a lány miatt van kibukva.. ezentúl semmit se fog elmondani senkinek. Már nem bízik senkiben, csak Filipben. És úgy a Viktor társaság, akivel jóban van. Egy sóhajjal feláll és némán kilépked az ajtón. Filipet meglátva magára erőltet egy bíztató mosolyt. Odalépked hozzá egy gyenge fejrázás, majd sóhajt és tovább is indul. Kézbe vesz egy labdát, majd pattogtatva elindul körbe a pályán. Nagy életkedve nincs, ami azért meglátszik rajta. Talán még a kissé kisírt szemeket is észre lehet venni, ha valaki nagyon akarja.*
|
*Gerobog az ajtón és a helyére sietve leül. Maga elé húzza a cuccait és morogva elkezd öltözni.*
- Csak tudnám ki mondta el neki.. ha megtudom, nem teszi zsebre, amit kapni fog.. *lehúzza magáról a pólót, majd belegyűri a táskájába. A nadrág is belekerül, majd visszahúzza magára a ruháit* Satsuki azt se tudja, miért tettem azt, amit.. bár már úgyis tökmindegy. Nem is érdekel!!
*Áll meg és a plafonra néz, majd a szemeibe könnyek szöknek. Huh.. most sír másodjára.. először Satsuki előtt, most meg egymagában. Remélhetőleg nem látja meg senki. Utál mások előtt sírni. A lábaira dől, ahogy kinyílik az ajtó feláll és letörli a könnyeit. A szőke srác bűnbánó arcot vág.*
- Minden rendben, kapitány..?
- Hogy minden rendben van-e?
*Kérdez rögtön vissza és a srácra pillant. Végigméri, majd egy fejrázás, a vállára kapja a táskáját és elhalad mellettük.*
- Sajnálom, ma kihagyom az edzést. Nem érzem túl jól magam.. nektek viszont jó edzést, adjatok bele mindent!
*Biccent egy erőltetett mosollyal, majd kilép az öltözőből és elindul a kijárat felé, végül el is tűnik az ajtó mögött. A srácok még összenéznek, majd elhúzzák a szájukat.*
- Lehet most tettük tönkre a csapat jövőjét.. és a kapitányét, Gidáét is..
*Szólal meg egy fekete hajú srác, de be is fogja a száját. Félrenéz, majd az összes fiú visszaballag a pályára és nekilátnak egy lightos edzésnek.*
|
*A szavakra csak méginkább rákapcsol. Mi az hogy teher?! Ilyen gyenge védekezést.. ez felháborító! Olyan hangosan csapja be maga után az ajtót, hogy a lányok ijedten összerezzennek. Bizony sok szemrehányó pillantás éri a szőkét, mert.. tényleg elvetette a súlykot. De mostmár mindegy, ez van. Bent egyből a helyére megy, leül egy padra, a térdeire dől, és a földet kezdi el figyelni. Nem tudja, hány percig bámul maga elé, mire végre megmozdul, és az arcát beletemeti a tenyerébe*
|
*A szavakat hallva leesik az álla.*
- Ezt kitől tudod?!
*Kérdezi elég indulatosan, a vállveregetésre kissé összeszűkülnek a szemei. Tehát itt a vége. Érti. Felfogta. A szavakra félrenéz és sóhajt egy nagyot.*
- Jó. Úgyis csak teher vagyok a számdodra. Végre itt egy ürügy, ami miatt vége szakadhat a kapcsolatunknak. Oké. Világos.
*Emeli fel a kezeit még a lány után nézve, majd megvonja a vállait és sarkon fordulva a fiúk öltözője felé indul. Az edzést ma kihagyja. Nem érdekli már semmi. A fiúk elhúzzák a szájukat, és egy csomó szempár a szőkére szegeződik.*
- Azért ez durva volt.. oké, hogy le akartunk koptatni róla a lányt, de ez tényleg kemény volt.
- Igen.. elég lett volna, ha elbizonytalanítod..
- Jójó, beismerem! Bocsánat! *emeli fel a kezeit, majd szájhúzva a kapitány után pillant*
|
*A lányok kicsit meg vannak lepődve a kapitányuk dühén, és vetnek egy gyanakvó pillantást a fiúk felé. Inkább tudni sem akarják, mit mondtak neki.. Satsuki hitetlenkedve sóhajt egyet, majd megrázza a fejét*
- Szóval az, hogy lánynak öltözöl, az nálad egy hobby, vagy mi? Nem tudom, milyen titkokat akartál még kiszedni belőlem, de gratulálok, ha sikerült.. nagyon jól átvertél!
*Paskolja meg Gida vállát, majd hátrébb lép, és megrázza a fejét. Már nem dühös, inkább csalódott*
- Nem, nem hiszek neked.. nem tudom, miben hazudtál, vagy miben nem, de nekem ennyi elég volt..
*Rázza meg a fejét, kikerüli a fiút, és ha nincs ellenvetés, az öltözők felé indul. A lányok meg nagyokat pislognak. Nem volt ez egy kicsit.. durva? :|*
|
*A fiúk meglepve nézik, hogy kapitányuk épp a padoknál gubbaszt. Kíváncsian elnéz a lányok felé, majd Gidára.*
- A lányok úgy tűnik, sikerrel jártak..
*Von vállat, és inkább bemelegít. Satsuki ekkor robog ki a szertárból. Gida felkapja a fejét és ahogy elkapja a haját fel is áll.*
- Hé.. Satsukii!!
*Nyúl a hajáért, a kérdésekre el is felejtkezik róla. Megrökönyödve megrázza a fejét.*
- Miről beszélsz? Sosem vertelek át! Hidd el!
*Visszaigazítja a haját és a lányra néz. A könnyeket is látja. Valami nem stimm.. elnéz a fiúk felé, majd a lányok felé, végül Satsukira.*
|
*Vicces látvány lehet, mert ahogy a fiú pakolja fel a labdákat, ő vele párhuzamosan pakolja le őket, és úgy hallgatja. Az egyik résznél viszont lelassul, aztán egy labdával a kezében meg is áll. Mit is mondjak? Talált-süllyedt. Megrökönyödve bámul maga elé, a fiú szavai egyre inkább eltompulnak, a szívdobogása pedig felerősödik. Megmarkolja a labdát, majd egy hirtelen mozdulattal kiélesednek a szőke szavai. Felkapja a fejét, könnyes szemekkel fogja meg a labdát, de nem néz a fiúk után. Nem is érdekli, hogy elmennek, nem haragszik rájuk, csak megrökönyödve, és igencsak elvörösödve néz maga elé. Hát jóh, a hátmosós eléggé ciki volt.. szóval csak bámul ki a fejéből, és a labda -talán szinkronban Gidáéval- kiesik a kezéből. Hagyja a többi közé gurulni, majd kisiet és elkezd rohanni. Nem gondolkozik, ahogy csak tud, fut a lábai után, be a pályára, a lányok felkapják a fejüket. Megáll Gida előtt, kicsit zihál az előbbi hajtástól. Szikrázó szemekkel lenéz rá, bár a könnyek még nem száradtak fel. Elkapja azt a leghosszabb hajtincset, amit fogni szokott, és felhúzza a fiút, vagy ha már állna, akkor közelebb húzza magához, és felnéz rá*
- Hogy voltál képes átverni?! Ennyire hülyének tartasz?! Én nem azok közé a szőke lányok közé tartozom, akikkel bárki bármikor szórakozhat!!
*Elengedi sietve a hajtincsét, és még mindig zihálva nézi a fiú szemeit*
|
*A fiúk a szavakra nagyokat pislognak. Uh.. hát.. akkor B terv. Ez viszont kemény lesz.. :3*
- Hát jó.. úgy látom, nem voltunk elég érthetőek. Nem ismered Gidát, igaz? *sunyi, vérfagyasztó mosoly és a földről ismét elkezdi pakolgatni a labdákat, a helyére* Tudod.. nekünk sokmindent elmond. És persze mi is neki. Beszámolt minden egyes dologról, amit veled csinált, vagy neked tervezett. A hódítás minden egyes lépését tudjuk.. amikor jött ez a "Satu-láz" mert csak így emleget.. még nem hittük, hogy ennyire beléd habarodik. Dehát, tévedni emberi dolog, nem? *elgondolkozik, majd vállvonás és felegyenesedik egy labdával a kezében. Rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal mered a lányra* Hazudott neked, becsapott téged.. ezek után is képes lennél vele maradni? Nem is tudom, mikor volt már.. de beöltözött az unokatestvérének, Sophienak. Így próbált meg közel kerülni hozzád, ami tudomásom szerint sikerült is. Elvoltatok, horrort néztetek, lányos dolgok, megmosta a hátad...... meg ilyenek.. na mindegy. Ha nem győztünk meg, ne gyere panaszkodni. Csupán szenvedést fog okozni. Ne mond, hogy nem szóltunk. Gyertek fiúk! *nyomja a lány kezébe a labdát, majd int a fiúknak és sarkon fordulva kisiet az ajtón, a fiúk pedig követik őt* Ha ez nem győzte meg, akkor semmi..
*Néz körbe, majd egy apró vállrándítás és a pályára lépegetnek. Mindenki nekilát bemelegíteni, satöbbi. Gida a szavakat hallva kissé összetör, letör. Lehajtja a fejét, a labda pedig kiesik a kezéből. Egyik keze ökölbe is szorul, amit a háta mögé inkább el is rejt. Nem üt meg egy lányt.. áh, nem is akarja..*
- Ha valóban ez a helyzet... nem akarok ráakaszkodni.
*Néz félre, majd lehajol a labdáért és egy sóhajjal elfordul a lányoktól. Lepattintja a labdát, majd elkapja és a padokhoz lépegetve leül, maga mellé teszi a labdát, majd a lábaira dőlve néz ki a fejéből.*
~Úgy tűnik, tényleg nem ismertem meg eléggé Satsukit.. ha nem vettem észre, hogy teher vagyok neki..~
|
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
