|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.13. 17:05 - |
Biológia tanterem! Mindenki nagy kedvence XD Itt a természetről tanulnaka diákok, vagy éppen saját szervezetükkel, környezetükkel. A tanterem elején van egy tanári asztal, és a zöld tábla. Utána helyezkednek el a padok és a székek. Három oszlopban és hat sorban. |
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Ahogy megfogják a kezét a lányra néz, majd egy sóhajjal kihúzza zsebéből a kezét és összekulcsolja a lányéval. Elmosolyodik, majd a földet fürkészve elmereng és megszaporázza lépteit. Az ajándékon kezd el merengni.*
|
*Corni válaszára duzzogva félrenéz, majd megcsóválja a fejét.*
- Inkább segítek neked, minthogy tanuljak..
*Csóválja meg ismét a fejét és a lányra néz. A kérdésre bólint, megigazítja a vállán a táskát, majd elveszi a babaágyat és sóhajtva lepislog rá, végül fel szájhúzva és sóhajt. Cornira néz.*
- Szerintem KisCorni mikorra fog megszokni engem?
*Dönti oldalra a fejét, majd egy sóhajjal előre néz és megszaporázza lépteit.*
|
*Ahogy Carmen mnagához rántja meglepődik, a szavaira megrázza a fejét.*
- Bármi is az, nem!
*Az ötletre eltöpreng, ahogy elhúzzák a virág mögé sóhajt és Carmenre nézve karbateszi kezeit.*
- Naru nincs oda a bekavarásért.. szerintem hagyjuk őket, majd mennek a saját útjukon. Jó? Ne avatkozzunk bele
*Fogja meg Carmen vállait és tolja az ajtó felé finoman, de ha nem jön, akkor elengedi és szebredugott kezekkel elindul egymaga.*
|
*Lillát kezdi el figyelni, ahogy belekarol, elmosolyodik. Kilépked a teremből, még látja a diákokat erre kószálni. A lány felé fordul kíváncsian.*
- Akkor merre?
*Ha választ kapott akkor ráérős léptekkel elindul arra, s a szabad kezét zsebre dugja. A környezetet kezdi el fürkészni, majd zavart vigyorral Lillára néz.*
- Éés minden rendben? Jól megy az oktatás? Vasfegyelem minden órán, igaz?
*Néz maga elé fülig érő vigyorral, de azért lassan el is csitul. Mély levegőt véve lepislog Lillára, majd felnéz.*
- Biztos nem baj, hogy elloplak Szent Estén? Nincsenek rokonok akik felháborodva nekem akarnak esni? Testvér? Férj?
*Vigyorodik el ismét, de lekoptatja magáról egy köhintéssel.*
|
*Ahogy kiérnek a fényre pislog párat, Domi szavaira eltöpreng. Hát, van benne valami.. de attól neki miért jobb, ha jóban van a többiekkel? Őt nem igazán érdekli más véleménye.. csak Domié... hümmögve elemzi a hallottakat, majd bólintva hátrébb lép.*
- Jól van! Este elmegyünk randizni!
*Bólint eltökélten, bár hogy ez a kettő hogy függ össze, azt valószínűleg Domi nem fogja megérteni. Lehajol a táskájáért és a vállára veszi. Lehet, hogy még mindig nincs tisztában a randi fogalmával.. Domihoz lépve egy puszit nyom az arcára.*
- Nyolcra gyere értem a kollégiumban! A programot rád bízom..
*Emelkedik vissza a földre lelkesen, mikor meghallja a nevét. Hátranéz a válla felett, két lány tesizsákkal a kezében kalimpál neki és az órára mutat, majd sietve a csarnok felé bökdösnek. Bólintva visszainteget, majd Domira nézve tesz egy lépést hátra. Vidáman lehunyja a szemeit és két kézbe fogja a táskája pántját vállán.*
- Akkor nyolckor! Várlak! Sziaaa!
*Emeli meg a hangját, és sarkon fordulva futásnak ered a lányok felé. Edzése lesz..*
|
*Kippei kijelentésére felcsillannak a szemei, és lelkesen bólint egyet. Sietve felzárkózik mellé, zsebre dugja a kezeit és felpislog rá, majd töprengve maga elé. A tesióra jár a fejében, de inkább nem mondja ki hangosan a gondolatait. Merengve nézi a földet, és ha Kippei keze a zsebében van akkor becsúsztatva megfogja, ha nincs ott akkor csak simán megfogja azt. Felnéz rá a szeme sarkából, majd ismét maga elé mered.*
~Még tanulni is kell holnapra.. pedig lassan ismét besötétedik.. *néz el az ajtó felé, amerre ballagnak. Sóhajt, majd elmosolyodik* végülis, én szeretem a telet..~
*Felnéz Kippeire, majd a kezükre töprengve, de nem tud mit mondani.*
|
*A kérdésre felpislog Viktorra, majd töprengve az égre. Húzogatja egy kicsit a száját, majd mosolyogva megrázza a fejét.*
- Ha megtanulsz rendesen, az már bőven elég..
*Carmenéket meglátva azonban megáll egy pillanatra, és értelmes pillantással elkezdi őket figyelni. Sóhajtva megrázza a fejét, és inkább tovább indul. Nem kommentálja barátnőjét.. átveszi a másik kezébe a babaágyat, majd egy sóhajjal megáll, és Viktor felé fordul.*
- Nem vinnéd egy kicsit őt is? Reggel óta rajtam lóg a két sózsák..
*Mosolyodik el, és ha Viktor átvette a babaágyat, akkor nyújtózik egy nagyot, zsebre dugja a kezeit, és lassan tovább lépked.*
|
*Hmm, mosolyogva visszacsókol, de látja hogy Yama nagyon mereng valamin. Sunyin elnéz Naruék felé majd kisiet Yamával, de rögtön el is kapja a ruháját, és magához rántja.*
- Van egy tervem! Segítened kell! Van programod ma délutánra? Most lesz! Követni kell őket!
*Néz hátra a szeme sarkából, majd suttogva felpislog Yamára.*
- Már jönnek! Gyorsan! Bújjunk el!!
*Kezdi el húzni a fiút egy nagyobbacska, széles virág felé.*
|
*A kérdésre eltöpreng, s már válaszolna, de ahogy végigsimítanak az arcán meg sem bír szólalni.*
- Ömm.. mehetünk.. majd még beugrok a táskámért...
*Néz félre zavartan és elindul Narumi mellett egy sóhajjal. A viselkedésére összehúzza szemeit, majd megcsóválja a fejét és előre néz. Eltöpreng, majd belekarol a férfiba. Ránéz egy mosollyal, majd előre. Nyitja a száját, de nem tud mit mondani. Mintha valamitől nem kapna levegőt.. a földet kezdi el fürkészni.*
|
*Ahogy berántják a szekrénybe kissé meglepődik, de mivel sötét van, ez nem annyira látszik. Sonja szavaira lenéz rá, majd megcsóválja a fejét. A könnyeket még így is látja.*
- Jaj Sonja..
*Öleli magához a lányt egy mosollyal. A hátát simogatva lépked ki a szekrényből, de még mindig öleli.*
- Nem, nem csalódtam.. de egy valamit nem értek.
*Tolja el magától és a szemeibe néz.*
- Ne csak miattam legyél jóban a többiekkel, hanem magad miatt. Hogy neked is jó legyen
*Simít végig az arcán, majd hátrébb lépve oldalra dönti a fejét és eltöpreng.*
- Hidd el, úgy sokkal jobb..
|
*A kérdésre oldalra dönti a fejét és eltöpreng.*
- Igen.. de ha nem bánod, elkísérlek
*Mosolyodik el, majd a lány mellé állva ránéz. Elindul az ajtó felé, de megvárja Kokorot is.*
|
*A kérdésre bólint egyet, ahogy a lány belekarol elmosolyodik. A csókot viszonozza, majd elindul az ajtó felé. Töprengve a földet kezdi el nézni, majd sietve visszanéz Narumiékra.*
- Viszont látásra!
*Előre néz, majd le a babákra, végül egy sóhajjal ismét fel. Cornira sandít.*
- Otthon tudok valamiben segíteni?
*Dönti oldalra a fejét és mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy Carmen átöleli elmosolyodik és visszaölel. A vágyakozásra oldalra dönti a fejét és sóhajt egyet. A lány állához nyúlva felemeli és odahajolva lágyan megcsókolja, majd elszakad tőle és a kezét fogva sóhajt. Elnéz Naru felé. Odamenne, hogy mondjon valamit, amit tegnap nem tett meg, de inkább nem zavarja. Mély levegőt vesz és a lányra nézve elindul az ajtó felé.*
- Akkor menjünk..
*Néz a lányra, majd egy sóhajjal elengedi a kezét és zsebredugja. Kilépked az ajtón.*
|
*Biccent mindegyik diáknak, Yama szavaira mosolyogva rábólint. Nézi, ahogy Carmenhez megy, majd visszanéz Lillára. Hátranézve sietve felkapja a hátizsákját, majd a kabátját, és visszafordul a lányhoz.*
- Akkor mehetünk, vagy lepakoltad valahol a cuccaid? Szolgálatkész vagyok, te diktálod az útvonalat!
*Körbenéz, és sietve belebújik a dzsekijébe, a vállára veszi a hátizsákot, majd Lilla elé lépve az egyik felszabaduló kezével végigsimít az arcán, s félretűri az egyik hajtincsét.*
- Örülök, hogy te is részt veszel a karácsonyozásban.. el tudlak képzelni a jégen
*Vigyorog rá, majd fejével az ajtó felé bök, és ha Lilla is készen áll, elindul mellette. A csontváz előtt elhaladva oldalra néz, majd megtorpan és visszatolatva a fejéért nyúl, sietve leszedi, megfordítja úgy hogy az arca a csontváz gerince felé nézzen, és úgy nyomja vissza, majd egy ártatlan vigyorral felzárkózik Lilla mellé, s füttyent párat.*
|
*Na, ugye milyen hasznos tagja az osztálynak? A csengőt meghallva felnéz, majd mély levegőt vesz, és lassan fel is áll. Felteszi a székét és megigazítja a kötött pulcsiját, merthát..kabátot nem hozott o:)). Egy sóhajjal összezárja a sarkait.*
- További szép napot!
*Ahogy Domi odajön mosolyogva felpislog rá, és belekarol. Biccent neki hogy mehetnek, Corni köszönésére odanéz, és kuncogva integet.*
- Sziasztok!
*Felnéz Domira és az egyik vállára veszi a táskáját, majd ha elkészült az ajtó felé siet vele. Töprengve a földre néz, és ha kiértek a teremből körbenéz, majd egy hirtelen mozdulattal berántja Domit a szekrénybe, és elhúzza a függönyt (olyan szekrény mint nálunk, csak nincs annyi kiálló bizbasz). A szűkös hely miatt hagyja hogy lecsússzon válláról a táska és kiboruljon. Eléggé sötét van, így Domi mellkasának simul, majd töprengve körbenéz, hogy biztos nincs-e kukkoló, végül felnéz rá.*
- Ugye nem csalódtál bennem? Amikor reggel láttam a tekinteted, az nagyon fájt.. *hajtja le szomorkásan a fejét, majd sietve felnéz* De azóta megtettem minden tőlem telhetőt! Megpróbáltam kijönni a többiekkel és beilleszkedni az osztályban, csak.. nem akarom, hogy megutálj.. *szöknek könnyek a szemébe, és mint egy kisgyerek, szipog párat*
|
- Viszont látásra!
*Emelkedik fel a székéből és még Kippeire pislog, majd sóhajt. Magára veszi a kabátját, felteszi a széket és nyújtózik egyet. Felhúzza a kabátja cipzárját, majd hátrasöpri a haját. Kippeihez ballag, és zavart mosollyal a mellkasát kezdi el fürkészni.*
- Akkor, holnap..?
*Pislog fel rá mosolyogva, majd elnéz Corni felé, és integet neki, végül visszafordul Kippeihez.*
|
*Narumi szavaira feleszmél, és elmosolyodva biccent.*
- Viszlát!
*Sóhajtva nyújtózik egyet, majd ahogy Viktor odajön, rápislog. A simításra mosolyogva oldalra dönti a fejét, a szavaira sietve feláll.*
- Igen!
*Magára veszi a kabátját és felteszi a széket, majd Carmenékre nézve elmosolyodik, és felteszi az ő székét is. A hátára veszi a táskáját, a tornacuccot, majd két kézbe fogva a másik kicsit. Megigazítja a takaróját, és a padra téve az ágyat felhúzza a kicsi fejére a sapkáját. Viktorra sandít.*
- Sapka megvan?
*Ha helyeslő választ kapott, akkor bólintva leemeli a babaágyat, és szabad kezével Viktorba karol. Hátranéz a válla felett, és ugyan mindenki el van foglalva, int.*
- Sziasztok!
*Felpislog Viktorra és ha tud elmosolyodva egy csókot nyom az ajkaira, majd az ajtó felé indul.*
|
*Töprengve ingatja a fejét, a csengőre összerezzen, majd felpattan. A magasba hajítja a tolltartóját, és elkapja, majd a táskájába nyomja.*
- Véége a naaapnak, vééége a naaapnak!
*Emeli a vállára a félvállas táskáját, ahogy Yama odajön boldogan odaszökken elé, és átkarolja a nyakát. Hozzábújik, és átöleli.*
- Szeretleeek!
*Dörgöli hozzá a fejét a mellkasához, mint egy kiscica a gazdájához. Csak nem nyávog még.. felpislog rá, majd lehunyja a szemeit. Most nem parancsol, csak vágyakozik*
|
*Ahogy Yama figyeli őket kellemetlenül kezdi el érezni magát, így félrenéz. Amint abbamarad a figyelés Narumira néz. A jelzőre a plafonra néz, majd már mászna ki Naru öléből, mikor megérzi a lábai alatt a kezeket. Ahogy felállnak vele ijedten Naru nyaka köré fonja karjait. A kérdésekre elmosolyodik, majd kissé elpirulva félrenéz.*
- Ömm, nem.. már nincs órám.. és köszönöm
*Ahogy földet ér mellkasához emeli kezeit, majd leengedi maga mellé őket. Narumit kezdi el fürkészni, majd sietve félrenéz és a diákokat kezdi el fürkészni.*
|
*Hosszú töprengés után a csengő téríti vissza a valóságba. Narumi szavaira ásít egyet, majd feláll és nyújtózva felveszi a táskát. ELnéz Narumi felé.*
- Szép délutánt!
*Lépked Sonjához, s várakozón megáll előtte. Indulhatnak?*
|
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
