|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.13. 17:05 - |
Biológia tanterem! Mindenki nagy kedvence XD Itt a természetről tanulnaka diákok, vagy éppen saját szervezetükkel, környezetükkel. A tanterem elején van egy tanári asztal, és a zöld tábla. Utána helyezkednek el a padok és a székek. Három oszlopban és hat sorban. |
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Nemakarooooom! *csimpaszkodik bele méginkább Kokoro derekába* Szereteeem! Mint Cintyt, meg Carolt, meg jópár lányt.. de akkor sem akaroooom!!
*Öleli még szorosabban a lányt, és újból nekidörgöli a fejét a csípőjének. Ahogy húzni kezdik lány hangon sikít egyet, és elkezdi rázni a fejét.*
- Engedjetek el, nem akarooom!
|
*Már mondana valamit, de elszabadul a káosz. Zavart vigyorral néz el William felé. Hátő igen, az ő végzős osztálya.. de ahogy Luke átöleli a lányt, apáskodó szigorral emeli fel a mutatóujját.*
- Luke, azonnal ereszd el!
*Lép oda ő is, és a fiú másik lábát fogja meg. Nekifeszülve húzni kezdi.*
- Csak vicceltem, engedd már el!
*Rángatja meg, és segít Carmennek is húzni.*
|
*Unottan néz ki a fejéből. A nevét hallva felkapja a fejét, és feláll. Nézi, ahogy Narumi odajön, és már azon kezd el gondolkozni, mi rosszat csinált? Az ölelésre teljesen leblokkol, a szavakat nem igazán érti így nem figyel oda, csak nyakig vörösödik.*
- Tanárúr..
*Nyögi ki nagy nehezen, ahogy elengedi fellélegez. Értetlenül összevonja a szemeit, de kis híján orrabukik Luketól. Willt nem veszi észre, leköti a derekán lógó srác.. hátranéz rá és megfogja a kezeit.*
- Héé, ne ölelgeess!
*Próbálja meg lefonni a karjait magáról, ahogy Carmen felcsattan, értetlenül ránéz. Ez neki sok.. megrázza a fejét.*
- Hova megyek? Héé!
*Kapaszkodik meg az egyik asztal szélében, ahogy Carmen elkezdi húzni Lukeot. Willt meglátva elkerekednek a szemei, de nem tud odamenni hozzá.*
- Will!!
|
*Ahogy Naru betoppan vidáman integet neki, és az ismeretlen férfit kezdi el méregetni. Naru jelenetére odakapja a fejét, és eltátja a száját. Felpattan.*
- Mii, elmész?? Nekem nem is mondtad!!
*Vágja be a durcát, és csípőre, majd karba teszi a kezeit. Félrefordítja a fejét, és szusszan egyet. Luke jelenetére odarobog hozzá, megfogja hátulról az egyik lábát, és elkezdi húzni.*
- Engedd el, had menjen! Ha menni akar menjen csak! Nem érdekel!!
*Feszül neki, és a fiú bokáját fogva húzza.*
|
*Lesz még egy-két szava Viktorhoz, de még rááééér... Narumi szavaira nem figyel, ám mégis felkapja a fejét. Héhó! Már vágódik is ki a padból, és hátulról átöleli Kokoro derekát, mögötte térdelve.*
- Neee, vigyél magaddal engem iiis! Összetörik a szívem, ha itthagysz!
*Dörgöli hozzá a fejét a csípőjéhez, miközben teljesen irónikus arccal öleli.*
|
- Köszönöm az együttműködést
*Szorítja meg Narumi kezét, de megáll az ajtóban. Bekukucskál, majd vissza is dől, és zsebredugja az egyik kezét. Egy kis idő után azért erőt vesz magán, és belépked a terembe. Zavartan megdörzsölgeti a tarkóját, és int a többieknek. Zavarban van, naa.. régen itthagyta ő már a sulit. Kokorot meglátva kedves mosolyra kanyarodnak az ajkai, és int neki egyet, de nem megy közelebb.*
|
- Rendben van, akkor ezt megbeszéltük
*Fog kezet a férfival, és belépked az osztályba. A macskakaparására néz, majd a többiekre és int egyet oly módon, hogy két ujját a homlokához emel, majd ellendíti tőle, végül leemeli a karját.*
- Reggelt mindenkinek.. Tokunaga!
*Nyomja meg a nevet parancsoló hangnemben, miközben ledobja a táskáját hanyagul a tanári asztalra. Ha a lány felpattant akkor először is megkeresi a szemével, és csak utána ballag oda hozzá. Hunyorogva végigméri, majd az osztályra néz és mutat egy kettest az ujjaival.*
- Két hírem van! Egy meglepi az osztálynak.. *csukja be az egyik ujját* ..meg egy neked, Tokunaga
*Néz vissza rá és ökölbe szorítja a kezét, majd leengedi. Meredten fürkészi a lányt, majd hirtelen lebiggyeszti az ajkait, elszomorodik, és lendületből megöleli a lányt.*
- Hiányozni fog! Szomorú vagyok, hogy így döntöttél.. a nagybátyád mindenesetre nagyon kedves ember. De majd gondolj ránk gyakran, jó? *fejsimi* És küldj néha képeslapot Argentínából! Mi sosem felejtünk el téged!
*Szipog párat, és elszakadva a lánytól az ajtó felé néz.*
|
*A cipőt meglátva felvezeti tekintetét a lányon. Meglepettségét hamar elnyomja egy kedves mosollyal, de ahogy Carmen kinyitja a száját, már be is fogja. Szúrós pillantást vet rá, majd szelíd mosollyal visszanéz a lányra.*
- Jóreggelt, Sonja! Igen, tényleg nagyon jó itthon.
*Biccenti félre a fejét és utána néz, majd elengedi barátnője száját. Nem mond semmit, csak előkészíti a következő órákra szükséges könyveit, és belelapozgat.*
|
*Lebiggyeszti az ajkait. A béékaaa! Ám ahogy Sonja betoppan, felhúzza az egyik szemöldökét, és úgy méri végig.*
- Szia..
*Dünnyögi gyanakvó iróniával, a kérdésére összehúzza a szemeit. Durcásan karba teszi a kezeit, és ha Corni nem fogja be a száját, megkérdezi.*
- Mit akarsz!?
|
*Álmosan botorkál be a terembe. Egész éjszaka gyakorolta a mosolygást, így a reggeli edzése sokkal jobban megviselte, mint máskor. Hulla fáradt hétfő reggel.. elnyom egy ásítást és a táblafelirattal nem törődve ledobja a félvállas táskáját a legközelebb első padba. Elnéz a lányok felé és gondolkozik kicsit, majd összeszedi magát, és vidáman a babágyak mellé libben.*
- Jó reggelt!
*Ereszt meg egy vicsorgást Carmen felé is, s a térdeire támaszkodva bekukucskál a két kicsihez.*
- Jó végre itthon, ugye?
*Mosolyodik el, behunyja a szemeit s félrebiccenti a fejét. Vesz egy mély levegőt, és lassan felegyenesedik, majd visszalépked a helyére.*
|
*Barátnőjét figyeli a táblánál, s néha a karjaiban nyújtózkodó kisCornira, meg az ágyában fekvő kisViktorra pillant. Megengedi a fiúknak (Viktor és Yama) hogy a kivételes nap miatt egymás mellé üljenek, Carmen a babák miatt amúgy is lepakolt a mellette levő székre, úgyhogy már mindegy.. kisCorni a békája fülét tartja az ajkai közt, de ahogy eltűnik a kezeiből pislog kettőt. Szétnyílnak ajkai, elvörösödik a szeme és hisztisen nyög egyet, de a mami szerencsére időben kikapja barátnője kezéből a szőrmókot. A kicsi arca azonnal felragyog.*
- Caaarmen!
*Néz rá nagyon szigorúan, és nyom egy puszit kisCorni fejére. Látva hogy már teljesen nyugodt, visszafekteti a bátyja mellett levő ágyikóba, s betakargatja.*
|
*Végre újra itthon.. a tábla előtt áll, hátul összekulcsolt kezekkel, és Naru macskakaparását próbálja kivenni. "MINDENKI ÜLJÖN ODA AHOVA AKAR!... de ha bejön egy tanár tegyetek úgy, mintha utálnátok az ülésrendet. A hírnevem miatt"*
- Miin..mindenki..
*Ingatja a fejét hunyorogva jobbra-balra, majd megunva a dolgot vidáman Cornihoz libben, és lehuppan mellé a székre. Ma is csak úgy ragyog, mint mindig.*
- Muti muti muti!
*Veszi el kisCornitól a békát és csillogó szemekkel megnyomogatja a hasát.*
|
*Corni szavaira lenéz a kislányra, majd egy mosollyal a lányra.*
- Remélem így lesz..
*Néz előre egy sóhajjal, ahogy Corni közelebb lép hozzá ránéz. Elmosolyodik és ha lenne szabad keze, akkor még át is karolná. De mivel nincs, így a fejét a lányénak dönti és sóhajt egyet.*
- Szertelek, Corni..
*Sandít rá, majd sietve előre.*
|
*Az ugrándozásra Carmenre néz és követi szemeivel, majd megrázza a fejét és sóhajt. A kérdésre a lányra néz és elmosolyodik.*
- Igen, szeretlek
*Néz előre, majd ha a lány nem ugrándozik tovább átkarolja a derekát, ha ugrándozik, akkor megfogja és úgy állítja le. Kissé megszaporázza lépteit.*
|
*Domi szavaira először csak lelassít, aztán megáll, és lehajtja a fejét. Most.. mit csinált rosszul? Ezt nem így kell? Hát honnan tudja...? Ő csak jót akart.. a két lány azonnal odasiet hozzá, és az egyik a vállára teszi a kezét.*
- Sonja, az edző a haját tépi! El fogunk késni!
*Összeszorítja a fogait és még hevesebben löki félre a kezét, mint Corninál. A két lány megszeppenve néz rá, és az egyik kissé szemrehányón megszólal.*
- Beléd meg mi ütött?!
- Nem megyek edzésre.. mondjátok azt hogy fáj a fejem, elütött egy kamion, vagy ami eszetekbe jut..
*Indul el a kijárat felé olyan nagy lendülettel, hogy a két lánynak félre kell szökkenniük, mielőtt elsöpri őket. Nagyokat pislogva néznek utána.*
- Nem jössz? Dehát nemsokára versenyeid lesznek!
- Gyertek el drukkolni!
*Int hátra gúnyosan, és hevesen kilöki az ajtót. A lányok értelmesen pislognak még egy jóideig.*
|
*Viktor kijelentésére csúnyán néz, de a kérdésére eltöpreng. Lassan elmosolyodik, és lenéz a kislányukra.*
- Hát, már most is meg tudtad nyugtatni, és annyira édesek vagytok együtt, hogy szerintem nagyon hamar meg fog szokni..aztán onnantól egyfolytába azért fog bömbölni, mert aput akarja
*Csóválja meg a fejét mosolyogva, és egy sóhajjal közelebb lépked Viktorhoz, majd a vállára hajtja a fejét.*
|
*Yama szavaira pislog párat, majd ránéz és leharapja az orrát.*
- Mi sem lennénk itt, ha Naru nem kavart volna be!
*Bólint eltökélten, de ahogy Yama tolni kezdi, a sarkait a földbe mélyeszti.*
- Nenenene engedj eeeel!
*Rázza a fejét hevesen, majd durcásan félrenéz, és belekarol Yamába. Sértődötten mered egy pontra, majd felpislog rá és ugrándozik párat.*
- Szereeetsz?
*Néz fel rá boci szemekkel, a választ várva*
|
*Figyelmesen hallgatja Lilla szavait, és ismét eszébe jut az apja. Biccent neki, hogy érti, és a tanári előtt megállva zsebre dugja a kezeit. Hosszan egy pontra mered.*
~Férfi a háznál.. igen.. kicsiként én is pont erre vágytam.. egy példaképre.. és mikor szertefoszlott, akkor sem tudtam senkit sem követni.. önerőből kellett felkűzdenem magam úgy, hogy én lehessek egy példakép.. régebben gyakran hiányzott egy olyan ember, akire felnézhetek de.. mára már megszoktam, hogy mindenkit én támogatok, és fordítva nincs rá szükségem..~
*Összerezzenve Lillára néz, és zavartan elvigyorodik. Megvonja a vállait, és elindul mellette.*
- Kicsit elkalandoztam.. szerintem ráérsz még lekötelezni magad. Élvezd ki amíg fiatal vagy, és csapják neked a szelet
*Vigyorog mint a tök, és zsebre dugott kezekkel leballag a lépcsőn. Előre siet és kinyitja az iskola ajtaját a lánynak, majd ha kiballagott ő is kilépked. Ahogy a hideg az arcába vág megtorpan, és fintorogva elhúzza a száját. Tél, brr.. a talajon levő, még el nem taposott hókupacra néz, majd Lillára egy sunyi vigyorral. Sietve lehajol, felmarkol egy keveset, majd azonnal felegyenesedik, és a kezét a háta mögé rejtve felzárkózik Lilla mellé.*
- Szereted a telet amúgy? Mert én csak egy dolgot szeretek benne..
*Miután összegyúrta a hógolyót sietve oldalra szökken, és a lány dereka felé hajítja.*
- A hógolyócsatákat!
|
*A kérdésre Narumira néz, majd egy sóhajjal előre.*
- A tanári felé..
*Néz le a földre, a kérdésekre felnéz a férfire. Elhúzza a száját, majd egy vállvonással előre néz.*
- Úgy látszik, már ismersz.. jól megy az oktatás, de nem tudok olyan humoros lenni, mint például te. És így elég nehéz lesz megkedveltetnem magam a diákokkal..
*Vakargatja meg a tarkóját zavartan, a további kérdésekre meglepetten néz Narumira, majd szomorkásan előre.*
- Nem ismerem a szüleimet, így a rokonaimat sem.. férjem sincs.. teljesen független vagyok. Pedig el kellene már egy rendes férfi a háznál, ha érted mire célzok
*Erőltet magára egy mosolyt és Narura néz, majd fejcsóválva előre. Elérnek a tanárihoz, így kikarol a férfiból.*
- Rögtön jövök
*Lép be az ajtón, s egy percbe se telik, már jön is ki. Narumi mellé áll, s elindul mellette töprengve a földet nézve.*
|
- He?
*Pislog értelmesen, mikor a lány kijelenti, hogy randizni fognak. Megcsóválja a fejét és a lány felé fordul.*
- A-a! Álljunk csak meg egy pillanatra! Ez hogy jön ide? És egyébként is: fordítva szokták! Na mindegy.. holnap találkozunk. Szia
*Csóválja meg a fejét és hátrébb lép, majd el is indul. Ha a lány utána jön megáll, ha nem, akkor el is tűnik.*
|
[266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
