|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.15. 12:20 - |
Egy nagy terem, aminek mindkét végén kosárpalánk és focikapu van. Oldalt a falhoz rögzítve bordásfalak lógnak, de a földre festett vonalak azt jelzik, hogy leginkább itt a focinak, és egyéb labdázásnak van a helye. Ám télen, amikor nem lehet kint tesizni, a normális tesiórák itt zajlanak. |
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Cornit meglátva zavartan elmosolyodik.*
- Hehehe... te mióta nézell...?? ^^''
*Pislog párat, ahogy a többiek is beérnek elmosolyodik. Ahogy Carmen esni kezd sietve odafut és elkapja még mielőtt elérné a földet. Megköszörüli a torkát és elengedi, ha stabilan áll. Igen, most hőős ^^ Najó.. hátrébb lép és sóhajt egyet. Narumit meglátva nyitja a száját, majd inkább sietve beáll a sorba. Most büszke magára ^^ Segített azon az emberen, akit a legkevésbé szívlel.. bár meg kell hagyni, kezdi kicsikét kedvelni. Hallva, hogy két kör futás már indulna is, de a sunyi mosolyra behúzza a nyakát.*
- Tessék..? Én?
*Pislog párat és odalépked a tanárúr elé.*
- Rossz előérzetem van.. most ki fog velem tolni.. ugye? xD
*Bólogat, majd megrázza a fejét. Reméli téved*
|
*Oké, pörgés! Síp, napló, stopper, vigyor.. minden megvan! Sebes léptekkel közeledik, ahogy elhalad Kippei mellett, finoman tarkón sózza.*
- Kippei, Tokunaga, mozgás mozgás, majd később enyelgünk! Hercegnő..
*Csapja a hóna alá a naplót, és mielőtt öccse lovagiaskodhatna, megfogja Carmen vállait és könnyedén talpra állítja. Két kézbe fogva a naplót tovább siet, és ha Corniék enyelegnének, Viktor is megérezheti a tarkóncsapás boldogító örömét.*
- Nyomás Viktor, mindenki, mintha élnétek!
*Dobja le a naplót a padra, és szembefordul a csoporttal. Nagy dobbantással kihúzza magát, összezárja a sarkait, és megemeli a hangját.*
- Baaannda viiii-gyázz!
*Famerev arcot vág, majd a zsebeibe süppeszti a kezeit. Kimarkol jó sok szem csokit, és szépen odahajít mindenkinek egyet, a többit visszasüllyeszti a zsebébe. A sípjához nyúl, és jó nagyot fúj bele.*
- Jjjjólvan lusta banda, 2 kör futás! Viktoor.. *vigyorodik el olyan sunyin, mint a majdnemcsók előtt* Gyere csak ide..
*Integeti magához a mutatóujjával negédesen*
|
*Ahogy Carmen hátulról ráugrik, kis híján összeesik. Rosszalló pillantást vet rá, a kijelentésére sóhajt.*
- De, tegnap a te süteményedtől lettem rosszul..
*Nézi, ahogy barátnője elszalad, ahogy elesik behúzza a nyakát. Félresimítja a frufruját. Ma vacakul kelt.. nyakukon a ballagás, és ő most akar beteg lenni.. ahogy hátulról átkarolják, Kippeire pislog. Őt meglátva elmosolyodik, és fel is derül.*
- Szia!
*A puszira behunyja a szemeit, és szembefordul a fiúval. Körbepillant, de a tanárúrnak még se híre, se hamva. Megrázza a fejét*
- Fogalmam sincs.. de majd befut ő is
*Fogja meg Kippei kezét, és ha jön, behúzza a terembe. Yamáékra pillant*
|
*Yama után dobna valamit, de mivel nem vállalja a kockázatot, hogy Narumi éppen akkor jön be, így nem teszi. Mérgesen szusszan egyet és beköti a cipőfűzőját. Felállva megigazítja magána ruhát és bólint egyet. Kilépked az ajtón, majd finoman belöki maga után. Kokorot meglátva mosolyra kanyarodnak az ajkai. Odalépked mögé és átkarolja.*
- Szia
*Nyom egy puszit az arcára és elnéz Yama felé. Carmen nem köti le xD. Végigsimít a lány karján és elszakad tőle.*
- A tanárúr merre van..?
*Néz körbe összehúzott szemekkel.*
|
*Nyílik az ajtó, és felsikít. Három kilométeres körzetből hallani, hogy jön.. hátulról ráugrik Kokorora, és átöleli a nyakát*
- Biztos hogy jól vagy? Ez nem a sütim mellékhatása!
*Pukedlizik durcásan, de Yamát meglátva le is szakad barátnőjéről. Kitárja a karjait és a fiú felé szalad*
- Szerelmeeem!
*Szalad felé, de megbotlik a bekötetlen cipőfűzőjében, és felnyalja a padlót. Megszeppenve pislog kettőt, s lassan felül, be a két sarka közé. Újabb két pislogás, meglepődve néz körbe-körbe, majd sírásra görbülnek az ajkai, és elkezdenek könnyek gyűlni a szemeibe. Kísértetiesen emlékeztet kisCornira, csupán 16 év a különbség.*
|
*Kippeihez inkább nem is szólt. Felveszi még a cipőjét, beköti és sietve kimegy Viktor után. Az ajtó azért csapódik utána, bár nem túl hangosan. A lelátóhoz érve megáll és karbateszi kezeit. Még visszanéz az öltöző felé, végül egy sóhajjal belépked a terembe és leül a lelátóra. Felkönyököl a lábaira és elhúzza a száját. Nem akar haragba lenni Kippeiel, de ha ő ennyire ellenséges vele, akkor ő is az lesz! Nem fog engedi belőle.. bólint egyet és elnéz a páros felé, majd egy sóhajjal le a földre.*
|
- Igen igen
*Nevet fel az öltözőből kilépve, és becsukja maga után az ajtót. A zsebébe csúsztatja az ikrek fényképét, és sóhajt. Láányok.. megigazítja lófarokba fogott haját, de labdapattogtatást hall. Kíváncsian elnéz a pálya felé, a fiút meglátva elmosolyodik. A lelátókhoz ballag, és nekidől a korlátnak. Összefonja maga előtt a karjait, és Viktort kezdi el figyelni. Néha fel-felkuncog, de igyekszik halk maradni. Ahogy majdnem felképeli a ladba, szisszenve behúzza a nyakát, de aztán megkönnyebbült sóhajjal el is mosolyodik. Ahogy körbenéz, ellöki magát a korláttól, és integet neki.*
- A jövő kosaras sztárja..
*Lépked be a pályára, és elpillant ő is az öltözők felé*
|
*Ő gyorsan átöltözött és várt még Yamáékra, de mivel eléggé feszült volt a levegő odabent és ő utálja az ilyen levegőt, ezért inkább otthagyta őket. Persze tudja, hogy engedély nélkül tilos belépni ide.. xD De most az nem érdekli. Egy labdát is felvett útközben és azt pattogtatva jött a labdaterembe. Ideérve a palánk alá lépked, majd két kézbe fogja a labdát. Körbenéz, itt van-e valaki, majd sunyiskodva felugrik és bedobja. Büszkén kihúzza magát és elkapja a felpattanó labdát. Körbepattogtatja a termen, majd nekifutásból ismét a palánk alá érkezik, felugrik és megint bedobja.*
- Ceh.. verhetetlen vagyok..
*Vigyorodik el és mivel nem figyel, így kishíján fejbevágja a labda. Félrelép, és inkább a föld felé üti azt. Két kézbe fogja.*
- Oké oké.. inkább koncentráljunk..
*Bólint és ismét elindul körbe a pályán, a labdát pattogtatva. Egyenlőre csak sétál vele. Kíváncsian elnéz az öltözők felé is. Jönnek már?*
|
*Nyaa, elveszik a játékát.. jóó. Behúzza mindkét kezét a mellkasához, és úgy pislog fel rá. Olyan jóó, egész nap a karjaiban lenne. De egyszer csak elérnek az öltözőig, ahogy földet ér lenéz, majd fel a fiúra. A csókot lehunyt szemmel viszonozza, s csak pár pillanattal később nyitja fel a szemeit. Beharapja az alsó ajkát, és bólogat.*
- Igen.. szünetben..
*Nézi ahogy Yama elindul. Érzi, hogy valamit még mondania kéne, így sietve utána lép.*
- Vigyázz magadra! Óvatosan öltözködj, és vigyázz a lépcsőnél! Kint fagy van, el ne csússz!!
*Integet utána, majd egy sóhajjal befordul az öltözőbe.*
|
*A parancsolásra összehúzza szemeit és a karjaiba veszi a lányt. A csücsörítésre megcsóválja a fejét és odahajolva megcsókolja, majd elszakad tőle.*
- Én is szeretlek
*Mosolyodik el, a birizgálásra félrefordítja a fejét, hogy nem kellene, majd visszanéz a lányra. Lassan elindul az öltözők felé, de érzi, hogy Carmen kezd lejjebb csúszni, így kissé megemelve ismét biztosan fogja. Az ajtónál megáll és a földre teszi Carment, majd végigsimít az arcán.*
- Akkor szünetben
*Mosolyodik el, de mielőtt még Carmen parancsolna odahajolva hosszan megcsókolja, végül elszakadva tőle hátrébb lép, majd lassan elindul a fiúk öltözője felé.*
|
*Yama szavaira még duzzog egy kicsit, s a nagy hiszti közben elmereng. Bólint egyet, átkarolja Yama nyakát kissé parancsoló célzást téve arra, hogy vegye fel. Ha megtörtént, akkor csücsörít, ismét kissé parancsolóbb jelzést téve arra, hogy csókot szeretne. Ha megkapta elégedetten mosollyal átöleli Yama nyakát, és boldogan befúrja a fejét a nyakához.*
- Szeretleeek!
*Nyújtja el a hangját, és elkezdi birizgálni Yama fülbevalóját. Pöckölgeti, húzogatja, figyelgeti, tapogatja..*
|
*A vádlásra értelmes arcot vág, majd megfogja a lány kezeit és magához húzza.*
- Nincs igazad.. akkor mi lenne, ha csak az ajtóig vinnélek? Használd ki, keveset vagyok ilyen kedvemben
*Vigyorodik el, majd engedi el a lány kezeit és vállat von.*
- Na?
*Fürkészi a lány arcát és oldalra dönti a fejét.*
|
*A fiú szavaira bólogat, de a továbbiakra eltátja a száját és durcásan, lányos erővel meglöki a mellkasát (mintha szél fújna XD), s karba tett kezekkel elfordul tőle.*
- Hogy sok meztelen lányt láthass, igaz?! Tudtam én, ne is próbálj mentegetőzni!
*Mered egy pontra a földön hisztisen, s lábával a talajon dobol.*
|
*Ahogy elszakad a lány ajkaitól ránéz, az arcsimításra elmosolyodik. A szavakra sóhajt, és lassan leteszi a lányt a földre, majd átöleli. Ahogy elszakad tőle végigsimít az arcán.*
- Szünetben találkozunk.. hm *eltöpreng, majd végigméri a lányt* Esetleg bevigyelek az öltözőbe?
*Dönti oldalra a fejét és sunyin elmosolyodik, majd karbateszi kezeit.*
|
*Ahogy Yama átöleli még szélesebben mosolyog, amint a pályára lépkednek kíváncsian elpislog Yama válla felett. Hm, nem is baj ha nem várják meg.. ahogy Yama karjaiba kerül nagyokat pislog, a kérdésre enyhén kipirul. Lassan lehunyja a szemeit, és végigsimít a fiú arcán. Nyá, most olyan hevesen ver a szíve.. felnyitja a szemeit, és Yama szemeit kezdi el fürkészni*
- Tudom..
*Suttogja halkan, a csókra méginkább meglepődik. Honnan jön ez a hirtelen sok gyengédség? Mindenesetre, most még jobban bele van zúgva Yamába.. lehunyja a szemeit, és a vállaiba kapaszkodva visszacsókol neki. Csók közben emlékképek villannak fel.. ahogy egy fa tövében ülnek, vagy belekarolva sétál, épp megérintené az arcát de Yama elkapja a kezét s közvetlen ezután csók, a sok "Hisztis liba" beszólása.. és most itt van, a karjaiban.. nyóóóóóó. Egy pillanatra felnyitja, majd ismét lehunyja a szemeit, és elszakadva Yama ajkaitól végigsimít az arcán.*
- Én is szeretlek! Nagyon-nagyon! És csak téged..
*Hunyja be a szemeit, s fejét a fiú vállára hajtja.*
|
*A válaszra elmosolyodik, elengedi Kokorot, és hátrébb is lép. Zsebre dugja az egyik kezét, a másikkal pedig megpaskolja a lány fejét.*
- Helyes.. ha baj van, hozzám lehet jönni
*Szorítja ökölbe a kezét, kinyújtja a mutató és hüvelykujját, majd Kokorora mutatva rákacsint.*
- Szervusz!
*Megfordul, és ha nincs ellenvetés, fütyörészve elballag.*
|
*Helyeslőn bólogat, ahogy Narumi megkerüli rápislog, ahogy közelebb lép ő hátralép, de a falnak ütközik. Elhúzza a száját, ám ahogy hirtelen Narumi ismét közel kerül, levegőt venni is elfelejt. Megszólalni sem képes, egy hang sem jön ki a torkán, és szép fokozatosan elvörösödik. Nyel egyet, és pislog párat.*
- Bi..biztos..
*Dadogja remegő hangon, s kezét a mellkasához ölelve, szendén összehúzza magát.*
|
*Látja Kokoron, hogy úgy hazudik, mint a víz.. elmosolyodva lehunyja a szemeit és szusszan egyet, majd lassan ellöki magát a faltól.*
- Szóval konyhai baleset, értem..
*Körbejárja Kokorot a csuklóját figyelve, majd szorosan elé lép, és finoman a falig kényszeríti így. Egyik kezével megtámaszkodik a feje mellett, másikkal két ujja közé fogja az állát és visszafordítja a fejét. Közel hajol az arcához, és a szemeibe néz.*
- Biztos nincs más, amit el szeretnél mondani?
|
*A magyarázatra elkerekednek a szemei, és magához emeli a csuklóját. Ráfonja az ujjait és megdörzsölgeti, majd lesüti a szemeit. Ó.. tekintete ide oda cikázik, végül felnéz a férfira, majd ismét félre.*
- Oh, hát ez..?
*Dörzsölgeti még mindig, majd lassan leengedi, és köhint egyet. Kihúzza magát, és oldalra néz egy pontra.*
- Elbambultam sajtreszelés közben, és lenyúztam.. csúnya a seb, nem akarom, hogy félreértsék.. meg fáj is.. de nem nagy dolog..
*Vonja meg a vállait, de nem néz vissza.*
|
*Kokoro feltételezésére leesik az álla és egy jóideig fel se tudja vakarni onnan. Amint sikerül elneveti magát, és zavartan megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Kokoro, eszem ágában sincs udvarolni neked.. a diákom vagy.. csupán az érdekel, miért van bekötve pont a csuklód..
*Komolyodik meg, és körbenéz, majd a falnak dőlve karba teszi a kezeit. Felhúzza az egyik térdét, és sóhajt.*
- És nem azért érdekel, mert tanár vagyok, hanem mert.. *töprengve felfelé néz, végül széttárja a karjait* ..jófej vagyok
*Kacsint a lányra, s igyekszik újból megkomolyodni. Hát, nehezen jön össze..*
|
[256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
